Rovarokat fotóz közelről

2020.10.03. 16:06

Egy 16 éves csongrádi fiú makrofotója lett kategóriájában a legjobb

Koncz-Bisztricz Tamás enyhén szólva meglepődött, amikor megtudta, hogy a Close-up Photographer of the Year pályázat ifjúsági kategóriájában az ő képét ítélték a legjobbnak.

Kozma Rita

Fotó: Koncz-Bisztricz Tamás

A 16 éves gimnazista fiú azért is örült a díjnak, mert szerinte a többi pályázó is rendkívül jó képeket küldött be.

– Hétévesen került a kezembe először a szüleim fényképezőgépe, és képet csináltam mindarról, amit megláttam: a lábamról, a plafonról – mesél a kezdeti szárnypróbálgatásiról Tamás. – Nyolcévesen már járműveket fotóztam, vonatokat, buszokat, és csak tízévesen kezdett érdekelni a természet. Kint a kertben fotóztam a madarakat, növényeket, rovarokat. 2015-ben mondtam a szüleimnek, hogy szeretnék egy saját gépet, amelyet meg is kaptam a szülinapomra, persze nem profi, még csak nem is félprofi gép volt, de a célnak megfelelt.

– Egy idő után az állatokat is tanulmányozni kezdtem, ha lefotóztam egy madarat, kikerestem, hogy milyen fajta, mik a szokásai, ugyanígy a rovarokkal. Tudnom kellett, hol élnek ezek az állatok, mikor párzanak, hol lehet őket megtalálni ahhoz, hogy le tudjam őket fotózni.

Fotózás közben a fiatal alkotó.

Az ifjú fotós saját fényképezőgéppel felfegyverkezve pedig elérkezettnek látta az időt, hogy megmutassa munkáit a világnak.

– Elkezdtem pályázatokra küldeni a képeimet. Eleinte nem volt sok sikerem, de végül 2015 második felében a Varázslatos Magyarország fotópályázatán több száz jelentkezőből a 20. helyre soroltak, és ennek már nagyon örültem.

Tamás korai érdeklődése nem a semmiből jött, édesapja, Koncz Miklós is hobbifotós, sőt mára ez közös apa-fia programmá vált, hogy együtt járják a természetet. A díjnyertes fotóját is együtt készítették, méghozzá január elsején. – Azon a napon pont megfelelő volt a hőmérséklet, ezért kimentünk rovarokat keresni. Talaj menti fagy volt aznap reggel, de szép lassan felengedett. Ahhoz pedig, hogy le tudjam őket fotózni, le kell hasalni. Tiszta sár lettem a végére, nadrágot kellett cserélnem, hogy ne sározzam össze az autót – meséli Tamás. A csongrádi fiú fotózás közben a természetvédelmet is megszerette.

– A fotózás komoly hobbi lett aszámomra, s ennek köszönhetően több olyan emberrel is megismerkedtem, aki sokat jár a természetbe és igyekszik óvni azt. Ez nagy hatással volt rám, és én is hasonlóan képzelem el a jövőmet.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában