Korrupciós kockázatok: ˝Mindannyian emberből vagyunk˝

Annál többet sehol sem lopnak, mint abban az országban, ahol löszbe vájnak alagutat, lanka fölé völgyhidat építenek – szokás sóhajtozni a korrupció szó hallatán. Legutóbb a Transparency International nemzetközi szervezettől kaptuk meg a magunkét: Magyarország a legrosszabb besorolást kapta a jelentésben, amely a TI az OECD külföldi tisztviselők megvesztegetése elleni egyezményének végrehajtását vizsgálta 37 országban. A jelentés szót ejt többek között a sukorói telekcsere ügyletről, az Alstom és a BKV közötti szerződés visszásságairól, a Magyar Telekom macedóniai és montenegrói szerződéseiről, és „nehezményezi", hogy elhúzódtak az INA horvát olajipari cég Mol általi felvásárlásával kapcsolatos vizsgálatok – ezek csak a külföldön is nagy port felvert esetek.

A Freedom House amerikai jogvédő szervezet éves jelentése azt írja, a korrupció szintje tavaly óta nem változott az országban, a Transparency International szerint azonban már 2010-ben rosszabb volt a közép-európai átlagnál. [namelink name="Tóth István János"] gazdaságszociológust, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos kutatóját és a Budapesti Corvinus Egyetem korrupciókutató központjának egyik alapító-vezetőjét kérdeztük: mi az oka annak, hogy képtelenek vagyunk megszabadulni az ügyek ezen elintézési módjától, és mit lehetne tenni ellene?

A Kétfarkú Kutya Párt és a Védegylet közös korrupciós kiállítást rendezett tavaly a budapesti Gödörben. Az ironikus plakát korrupciós szakemberképzést hirdet.

Hol érhetjük tetten?

A szakértő először is azt segített tisztázni, milyen megjelenési formákban találkozunk a korrupcióval. Az üzleti életben is jelen van – ezt bizonyítja egy újabb felmérés is, amelyben az Ernst and Young tanácsadócég és az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató Intézet arra derített fényt, hogy előbb szállnának be a vállalatvezetők egy korrupciós ügybe, mint hogy jelentenék a kísérletet. Mi azonban az államigazgatás és a lakosság viszonyában előforduló esetekre fókuszáltunk.

Amikor a korrupciós kockázatok tragédiához vezetnek

A kutató arra hívta fel a figyelmet: a magas korrupciós kockázat tragédiához is vezethet, ahogy a West Balkán esete mutatja, ahol két fiatal halt meg. – Ez az eset is megmutatta, hogy magas korrupciós kockázati helyzetben a piaci szereplők így viselkednek. A West Balkán üzemeltetője beadta a működési kérelmet, tudván, harminc nap után ellenőriznek. A 29. napon visszavonta, majd a következő napon újra beadta a kérelmet, így kerülte el az ellenőrzést. Lehetetlen, hogy az önkormányzat tisztségviselője ne vegye észre, hogy egy üzleti csoport erre játszik, mégsem tette szóvá senki, és a rendőrségnek sem tűnt fel, hogy a helyszínen 500 ember csoportosul – mondta Tóth István János. Hozzátette: a szabályozás volt rossz de ebből nem úgy kell elmozdulni, hogy drákói szabályokat hozunk, mert a még keményebb feltételeknek életbe léptetése – változatlan ellenőrzési gyakorlat esetén – az engedélyért fordulók korrupció iránti keresletét növeli meg. A megoldás: olyan szabályokat hozni, amelyek egyben hatékony ellenőrzési procedúrát jelentenek és a kérelmező eljárás nyilvánosságát is megteremtik.

– Tetten érhető a korrupció a közbeszerzési eljárásoknál és az engedélyeztetési eljárásoknál. Az építési hatóságok működésében nagyon nagyok a korrupciós kockázatok, ahogy a vállalkozókat vagy magánszemélyeket ellenőrző hatóságoknál is. Sokaknak vannak rossz tapasztalatai például a rendőrséggel a közúti ellenőrzések kapcsán – foglalta össze a kutató. A szabályalkotás, törvényhozás terén is jelenik meg korrupciós kockázat: egy befektetői csoport olyan ajánlatot tesz a törvényhozóknak, hogy ha nekik megfelelő törvényeket hoznak, megfelelő összeget fizetnek érte. Az önkormányzati és állami ingatlanok eladásával, a vagyongazdálkodással kapcsolatban pedig gyanús, ha valamit nagyon drágán vesznek meg, ami nem lenne az, vagy nagyon olcsón adnak el – erről „szól" a Hunvald-ügy is.

A hallgatás kultúrája

A korrupcióról mindenki hallgat: aki kapja a kenőpénzt, „ajándékot", azért, aki adja, az pedig azt hiszi, ez a rend. A korrupció kultúrájáról beszélnek, ám Tóth István János szerint inkább a hallgatás kultúrájáról van szó. Egyrészt a jogtudatosság nagyon elemi szintjén állnak az emberek Magyarországon, másrészt a hallgatást a kommunista éra utólagos hatásának tartja. – A gyerek az iskolában találkozhatna demokratikus szabályokkal, procedúrákkal, ott szólhatna bele egy kisközösség életébe. Ám az iskolában változatlanul arra nevelnek, ne szóljunk semmit – hozta fel a példát. Az emberek mindemellett attól tartanak, ha valamit jelentünk névvel, abból hátrányuk származhat, és legtöbbször akkor jelentik a korrupciót, amikor már megtörtént. Az egyik felet, aki benne volt, hátrány érte, ezért feldobja a másik felet: Papp Jánost, a munkaügyi hivatal vezetőjét az egyik ellenőre jelentette így fel, jelenleg folyik ellene az eljárás. Előfordul, hogy a vállalkozó leplezi le a korrupt ügyintézőt, mert az „elpofátlanodik", a szokásoshoz képest túl sokat kér tőle. Az azonban ritkán esik meg, hogy maga a hatóság jön rá a korrupcióra belső ellenőrzésen keresztül.

Tóth István JánosMajd a haver, rokon, üzletfél elintézi – sokszor támadhat az érzésünk, hogy ez a megoldás elfogadott Magyarországon. A már Mikszáth és Móricz által is megírt „uram-bátyám" világról annyit mondott a szakértő: probléma, ha a baráti szívesség megjelenik a törvényhozásban és minden más területen. Ez egy korábbi fejlődési szint, amit már „ki kellene nőni". Amíg azonban az adózási kedv alacsony, az emberek nem törődnek vele, mire költik el az adóforintjaikat. Ha ez nem változik meg, egyes politikusok, közszolgák továbbra is elmennek a határig, ameddig tudnak. Márpedig a kevesebb korrupció alacsonyabb adószintet jelent és hatékonyabb kormányzást: ezt pici eseteknél is el lehet mondani.

Mind emberből vagyunk

Szemléletváltásra is szükség lenne tehát, ám a kutató szerint ezt a jogi környezet változása hozná meg: az átlátható szabályozás és a korrupciós kockázattal bíró helyzetek kiküszöbölése. Mondott egy példát: a autópályán videón látják az autók rendszámát, ellenőrzik, vettek-e autópálya-matricát, ebbe a rendszerbe nem lehet belenyúlni. Ha viszont a matricák meglétét egy-egy ember ellenőrizné minden feljárónál, az a korrupció melegágya lenne. – Mindannyian emberből vagyunk – hiába tartanának heti tíz óra morális oktatást az iskolában, akkor is korrupt lesz az ember, ha olyan helyzetbe hozzák, amelyben nagy a korrupciós kockázat – fejtette ki. Vannak alapvető szabályozási módok, amelyeken érdemes elgondolkodni – segíthet kiküszöbölni a kockázatot egy olyan egyszerű intézkedés is, ha készpénz helyett banki átutalással fizethetünk.

A hálapénz rendszerszerű

A hálapénzt azért nem sorolta a korrupció megjelenési formái közé Tóth István János, mert fent felsorolt eseteknél létezhet a korrupció, de nem feltétlenül szükséges a rendszer működéséhez. Az egészségügyben azonban a hálapénz a rendszer sajátossága, anélkül az nem működik, és bizonyos kulcshelyzetben lévő orvoscsoportok sem érdekeltek benne, hogy megszűnjön. A hálapénz rendszerszerű: egy piaci szolgáltatás nem szabályozott megvásárlásáról van szó. Korábbi műtét, jobb kórterem, megfelelő magas szintű ellátás: az egészségügy tulajdonképpen már privatizált, csak éppen a privatizációnak nincsenek leírt és kimunkált szabályai.

– A korrupció tünete a betegségnek, nem maga a betegség – azt a szabályozatlanság jelenti. Ha például engedélykérelmet adunk be egy hivatalhoz, a korrupciós kockázat ott jelenik meg, ha nem tudjuk, hogyan intéződik el majd az ügyünk – világított rá Tóth István János. Minél átláthatatlanabb egy-egy eljárás az önkormányzatoknál, állami intézményeknél, hivataloknál, annál nagyobb a visszaélés esélye. Világossá kell tenni a procedúrát: közzétenni az intézmények honlapján, milyen iratokat kell kitölteni és hogyan, mit vizsgál pontosan a hatóság, milyen feltételeket kell teljesíteni. Ahogy a kitöltött mintaűrlapokat, az előzetes hatásvizsgálatokat is – a nyugati országokban ez evidencia.

Soha nem szűnik meg

Tudni kell: a korrupció soha nem szűnik meg, de lehet minimalizálni. A kutató szerint először is a párt- és kampányfinanszírozási törvényen kellene változtatni – addig hiteltelen minden más próbálkozás. Az országos kampányt folytató pártok számára most gyakorlatilag lehetetlen az engedélyezett összegből hatékony korteshadjáratot folytatni, adott tehát a helyzet a visszaélésre. Amit már most is megtehetnének az illetékesek: a törvényalkotó és a törvény alkalmazója legyen jogkövető, és ha nem az, annak legyen következménye. A további teendők: megnézni, milyen szabályozási környezet hozza létre a kockázatos helyzetet és megpróbálni olyan környezetet teremteni, amelyben kevesebb a kockázat. Törvényhozás terén pedig fontos, hogy kevesebb „selejtes" törvény szülessen, modellezni lehetne például, milyen stratégia mentén fognak viselkedni a szereplők, mielőtt beiktatják a törvényt. Ma akkor látják, hogy működik, miután bevezették. Előzetes hatásvizsgálatok rendszeres végzésével több milliárdot takaríthatnának meg.

Boríték bírság helyett a Kétfarkú Kutya Párt és a Védegylet közös tavalyi korrupciós kiállításán, a budapesti Gödörben.

Jó és rossz lépések

Ami a jelenlegi helyzetet illeti, az utóbbi években rossz tendencia volt a jellemző, és most nem lehet látni nagy változást – mondta el a kutató. Születtek azonban előremutató kezdeményezések 2010 óta, ilyen a közigazgatási minisztérium terve az etikai kódex bevezetésére, amelyet minden köztisztviselőnek alá kellene írnia. A másik pozitív kezdeményezés az Állami Számvevőszékhez fűződik, és az integritás alapú közszolgáltatás elősegítéséről szól. Azaz nagy vonalakban arról: mennyire átláthatóan, tisztességesen működik egy intézmény? Az intézmény vásárol-e például a vezető saját, felesége, rokona vagy barátja cégétől?

A korrupciós kockázatot olyan egyszerű intézkedés is csökkentheti, mint hogy készpénz helyett banki átutalással fizethetünk. Illusztráció: alternativenergia.hu
Történtek azonban rossz lépések is, említette a kutató – ilyen például az új médiatörvény. Nagyon tág határok között szabályozzák a büntetéseket: nem mondja ki a törvény konkrétan, miért milyen büntetés járhat, és öttől egészen 100 millióig büntethetnek. Mindez növeli a korrupció kockázatát, ugyanis a jogalkalmazó döntésén múlik, a büntetést milyen mértékben alkalmazza. Legyen ötvenmillió, de akár egymillió is lehet, ha teszel nekünk egy szívességet – nem evidens, hogy ez bekövetkezik, de a lehetőséget magában rejti.


Korrupcióbejelentő honlapok

Évekkel ezelőtt a kormány hivatalos honlappal próbálkozott, amelyen jelenthetik a korrupciós eseteket – ma már nem működik, de létezik két másik honlap, amelyen várják a gyanús eseteket. E honlapok kapcsán a szakértő elmondta: amikor Amerikában egy alkalmazott belső információk birtokában feldob egy céget, az államtól új személyazonosságot kap, és el tudják költöztetni például Montanából Floridába. Ez egy 250 milliós országban működik, de Magyarországon a piacok sokkal kisebbek, mindenki ismer mindenkit. Márpedig egy ilyen akció után egy cég sem alkalmazza a bejelentőt. Van azért persze jelentőségük ezeknek a honlapoknak, de nagy ereje a sajtónak van. Ha egy cég korrumpált, úgy jutott üzlethez, akkor is óriási csorba esik a hírnevén, ha ennek nem lesz jogi következménye. A brandet rontja el, ahogy ez a Siemenssel is történt, és ez visszatartó erő.