2015.04.14. 14:07

Megakadt a Quaestor torkán a Régi Hungária

Húsz év alatt se lenyelni, se kiköpni, de főleg eladni nem tudta a Régi Hungária Szállót a Quaestor, a társaság bukása kényszerpályára terelheti a 40 éve elátkozott épület sorsát. 1995 első felében az ingatlan értéke egyetlen óra építkezés nélkül közel megnégyszereződött - papíron.

Kovács András

Húsz esztendeje, 1995 januárjában érkezett meg a szegedi földhivatalhoz a Régi Hungária adásvételi szerződése. Az eladó a Régi Hungária Szálló Rt. V.A., vagyis a végelszámolás alatt álló társaság, amelyet [namelink name="Darányi István"] képviselt. A vevő a Quaestor Pénzügyi Tanácsadó Részvénytársaság, s harmadik szereplőként ott volt még a Dunabank, mint készfizető kezes. Magát az ingatlant több jelzálog is terhelte, a Dunabank gondoskodott arról, hogy korábbi érdekeltsége, a Régi Hungária per- igény- és tehermentesen kerüljön a vevő tulajdonába.

Kattintson a képre a nagyításhoz!
Az 1769 négyzetméter alapterületű ingatlan 125 millió forint plusz áfáért cserélt gazdát. Maga a szerződés egyébként 1994. december 29-i keltezésű. Ez azért is érdekes, mert ugyanezen a napon születik egy másik adásvételi szerződés is, ebben a a Quaestor Pénzügyi Rt. a reggeli után vásárolt Régi Hungária Szálló felét még uzsonna előtt eladja saját társaságának, a Quaestor Ingatlan Befektetési Alapnak. A vételár 100 millió 100 ezer forint, az utóbbi az építési telek ára, így áfamentes. Ez azér szép értéknövekedés egyetlen nap alatt.

Kattintson a képre a nagyításhoz!
Még érdekesebb az az adásvételi szerződés, amely 1995. június 15-én köttetett, ebben a Quaestor Pénzügyi Rt. eladja saját vagyonkezelő alapjának a Régi Hungária másik felét is, 200 millió forintért, amiből 20 millió a telek áfamentes ára, a 180 millió meg áfás és a felépítményért jár. Külső, nem jogász szemlélőként tehát már nettó 400 milliót ért Quaestor könyveiben a fél évvel korábban még 125 millióért vett Régi Hungária. Fotón már így is jól nézett ki az ingatlanalap portfólióját bemutató színes kiadványban, ezután már papíron is értékesebb lett. Persze, csak papíron.

Kattintson a képre a nagyításhoz!

A papír sokat elbír 1987 végén a Befektetési és Forgalmi Leánybank – későbbi nevén Dunabank – látott fantáziát az épületben, megszerezte azt, jó néhány százmilliót ráköltött azután leállt az építkezés. Ennek a pénznek nagy részét bukta a finanszírozó, pontosabban mi buktuk, mert közpénzből történt meg később a bankkonszolidáció. Az első építési engedély 1988-as keltezésű, a módosított 1991-es, az legérdemibb különbség a kettő között az, hogy az elsőben még csupán 49, a másodikban már 68 kétágyas szállodai szoba kialakítása szerepelt. A város által is támogatott lendületbe az is belefért, hogy 1991 végén jogerős építési engedélyt szerezzenek egy a Stefánia felőli süllyesztett mélygarázsra, amely 51 gépkocsi befogadására lett volna alkalmas, Ennek ügyében egyetlen kapavágás sem történt, így az engedély 1994 tavaszára érvényét vesztette. – mint ahogy a teljes beruházásé is, miután abbamaradt az építkezés. Mindezt Orosz Bálint városi főépítész emlékékeztetőjéből tudjuk, aki 1995. január 23-án, közvetlenül a Quaestor vásárlása után érdemesnek tartotta összefoglalni, hol is tart a beruházás.

Bő egy évig csak a papírok mozogtak, azután 1996 februárjában magabiztos sajtótájékoztatót tartott a Quaestor. Igaz, ez egyetlen pontban volt magabiztos, nevezetesen abban, hogy 1996 végére(!) ígérte a Stefánia Palota átadását. Szálloda helyett üzleti, kulturális és kongresszusi központról beszélt az újságíróknak a Quaestor regionális igazgatója. Elvileg az akkori polgármesternek, Szalay Istvánnak is ott kellett volna ülni a sajtótájékoztatón, de valahogy nem ért rá. Talán már akkor érezte, hogy ez egy óriási lufi. Az épület befejezését félmilliárd forintra becsülték akkor, mélygarázzsal együtt, ami meglehetősen optimista számítás volt.

A délmagyarország 1996 februári címoldalának részlete a ragasztós füzetben.

A Délmagyarország 1996 februári címoldalának részlete a ragasztós füzetben.
Társasházi formában kívánta működtetni az irodaházat a tulajdonos, ám a részenkénti értékesítés akkor még nagyon az elején tartott, vagyis tőkeerős jelentkezőket bőven tudott volna még fogadni a Quaestor. Ez két évtized alatt sem sikerült. Hiába nyert később több százmillió forintos pályázati forrást, azzal sem mert belevágni az építkezésbe, s hiába árulta hosszú ideig az ingatlant, komoly vevő egyszer sem jelentkezett.

A földszint újranyitását hirdető fotó a turizmusonline.hu portálról

Romjaiban is gyönyörű: a földszint 2014-es újranyitását hirdető fotó a turizmusonline.hu portálról

Ma mennyi? Bozsó Miklós, a LIMIT Vagyonértékelő Kft. ügyvezetője szerint kényszerértékesítés során legalább 200-250 millió forintért el lehetne adni a közel 1800 négyzetméteres telken álló, 5000 négyzetméter „redukált" területű, szerkezetkész állapotban lévő ingatlant. Ez mintegy 50 ezer forintos négyzetméterenkénti árnak felel meg. Információink szerint a Quaestornál 700 millió forinton tartották nyilván a volt szállodát.