Vihar a biliben

Annyira nehezen viselem a nagy meleget, hogy komolyan készülök egy-egy hidegfrontra, főleg, ha az vihart is hoz magával. Várom az ilyeneket, na. Így volt ez szerdán is. Amikor mentem hazafelé a dög melegben már azon gondolkoztam, hogy milyen jó lesz majd este nézni ki az ablakon, és örülni, hogy itt a lehűlés. Hát, ebből semmi sem lett. Pedig a meteorológia megígérte. Én egyébként bírom a meteorológusokat, több ismerősöm is van köztük, okos ember mind, matematikából pedig különösen jónak kell lenniük. De azért mégis csak olyanok mint a politikai elemzők. Mondanak valamit, azt lehet, hogy pont az ellenkezője jön be, vagy legalábbis nem pont az amit jósoltak. Gondoljanak csak a legutóbbi parlamenti választásokra. Sokan dörzsölték a tenyerüket, hogy Márki-Zay Péter lesz a miniszterelnök, aztán lett nagy pofáraesés. Hiába, a pénz nem jár mindig együtt az ésszel. Na, de vissza az időjáráshoz. Van énnekem egy ismerősöm, a Panna, aki egyetem mellett az egyik belvárosi étteremben dolgozik. Panna csinos, nem dagadt mint én, de neki is elege van már a kánikulából. Mint ahogy valószínűleg mindenkinek, ami nem is csoda. A nagy meleg semmire sem jó, ráadásul még az egészséges embereket is megcincálja, nemhogy azokat, akiknek van valamilyen alapbetegségük. Nem véletlen mondják folyton azt, hogy vigyázni kell, meg sokat inni, és kerülni kell a napot is 11 meg délután 3 óra között. Mindenesetre, még él a remény, talán csütörtökön éjjel ideér egy erősebb hidegfront, és megpihenhetünk kicsit mindannyian.