15 éve hunyt el Bessenyei Ferenc

A Bessenyei Ferenc Művészeti Díjat 2008-ban alapította a vásárhelyi önkormányzat és B. Élthes Eszter. Minden évben a magyar kultúra napján, január 22-én adják át, az első alkalom 2009-ben volt. Díjazottak, 2009: Kónya Krisztina operaénekes, 2010: Hegedűs Endre zongoraművész és a Kankalin néptáncegyüttes, 2011: Zoltán Péter klarinétművész és a Városi Fúvószenekar, 2012: Bitskey Tibor színész és a Fandante Kamarakórus, 2013: Jordán Tamás színész és a vásárhelyi Helyőrségi Zenekar, 2014: Steiner Béla zeneszerző, karnagy és Széles Anna színész, 2015: Fogarassy Judit táncművész és Mihályi Győző színész, 2016: Kovács István színész és Vágó János kürtművész, karnagy, 2017: Kovács Zsuzsa színész és Borsos Annamária zongoraművész, 2018: Balázs Péter színész, rendező, 2019: Huszti Péter és Piros Ildikó színészek és a Bessenyei Színkör és Gyerekszínkör.

Szomorú dátum: 2004. december 27. Ekkor hunyt el lajosmizsei otthonában Vásárhely szülötte, Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész színész. Halálának évében Hódmezővásárhely díszpolgára lett, 2012 augusztusától egykori szülővárosa művelődési központja vette fel Bessenyei Ferenc nevét, ahol az emlékét, alakításait az első emeleten megtekinthető állandó kiállítás őrzi, eleveníti fel fotók segítségével. A Bessenyei-díjas felnőtt- és gyermekszínkör is az ő nevét viseli. Szerepeit lehetetlenség felsorolni, mindenkinek van róla emléke, például a Fekete városból, a Hegedűs a háztetőnből, nótázásairól, de említhetjük a történelmi figurákat, Kossuthot, Görgeit, Bánk bánt, Dózsát, Széchenyit és Budai Nagy Antalt is.

Bessenyei magáról

Özvegye, B. Élthes Eszter gyakori vendég a városban, a 2008-ban alapított Bessenyei Ferenc Művészeti Díj miatt évente legalább egyszer – a díjátadó gálán – megfordul Vásárhelyen. Párjáról, a színészóriásról írt könyvben (Férjem, a Komédiás) Bessenyei így vall magáról, pályájáról: „Ahogy beléptem a színházba, igen, már kóristaként tudtam, hogy jobb vagyok, többet tudok, mint mások, amit csinálok, tisztábban teszem. Mert nagyon odafigyeltem erre. Nagyon akartam tudni ezt a világot. Mert ahonnan jöttem, ott nem lehetett a világot megismerni. Ahova pedig bementem, a színházba, ott ki volt tárva a világ. És ezt nekem meg kellett ismernem, ebben nekem részt kellett vennem, ezt nekem működtetnem kellett. Nem egyszerűen csak voltam benne, hanem végiggondoltam és végiggondoltattam másokkal is. És odafigyeltem, hogy akikkel végiggondoltatom, azok ugyanazt tudják az ismeretekkel kezdeni, mint én. És ha képes voltam felhívni a figyelmüket, akkor ők tovább tudták vinni ezeket a gondolatokat.”

Mártélyi kirándulás

Eszter a közelmúltban, október végén Mártélyon járt az „Add a kezed!” Mozgássérültek Egyesületének vendégeként. Érdeklődéssel hallgatták történeteit a helybeliek, mesélt Bessenyei boldog vásárhelyi gyerekkoráról is, amelyet 16 évesen édesapja öngyilkossága szakított ketté, ezért dolgozni kényszerült. Már fiatalon feltűnt mindenkinek kivételes orgánuma, tehetsége. Kiderült, több mártélyinak – A másik ember című film forgatásának apropóján – személyes emlékei, történetei vannak róla: főztek neki töltött káposztát, a koporsót a filmhez egy helyi asztalos készítette, a stábnak a mostani gondozási központban volt a bázisa.

Édös gyerekeim!

A mártélyi beszélgetés végén B. Élthes Eszter dedikálta a Bessenyeiről írt könyvét. – A róla szóló könyvből mindent ő olvasott először. Örülök, hogy röviddel, talán 1 hónappal a halála előtt megjelent és láthatta – mondta elérzékenyülve. Bessenyei Ferenc 15 éve hunyt el és idén lett volna 100 éves, február 10-én született. Ha még élne, biztos mondaná, harsogná (és mi hallhatnánk): Édös gyerekeim!