Nemzedékeket tanított az asztalosszakmára Moha József vásárhelyi mester

– A vásárhelyi Rischák asztalosdinasztia egyik tagjánál tanultam a mesterséget, 1945-től 1948-ig. Nagyapám is asztalos volt, ő a békéscsabai Kék Endrénél kapott képzést és dolgozott, édesapám pedig bognár volt, amit tudtam, gyerekként segítettem neki. Úgy is mondhatjuk: fa között nyűttem fel – közölte a vásárhelyi asztalosmester, Moha József, aki, ahogy fogalmazott: „90. évemet taposom”.

Mindent vállalt

Eleinte nem tudott elhelyezkedni a szakmában, minden munkát elvállalt: a Talajerőgazdálkodási Vállalatnál ut­­cai klozetokat takarított, a mér­­leggyárban esztergályos volt, majd következett 1968-ban a Csomiép, ahol végre hasznosíthatta tudását, külső szerelőként kültéri ablakokat, ajtókat javított, épített be.

– Ahogy és amit hozott a sors, a szerencse. Nem válogat­hattam, ötödmagamról kellett gondoskodnom, kenyér kellett az asztalra – mondta Józsi bácsi.

A szakmában

A Csomiépnél a tanműhelybe, a Vörös Csillag utcai telepre 1977. január 17-én került, ahol főleg 3. osztályos, vagyis végzős szakmunkástanulók képzésével foglalkozott. Korábban az inasokat is a felnőttek közé osztották be, így gyakorlatban, élesben tanultak fortélyokat. A Csomiép után – nyugdíj mellett – még a Baustudium Képzési és Átképzési Kft.-nél is dolgozott, oktatott, 1990-től 1995-ig. Tanítványai rendre jól szerepeltek az országos versenyeken, dobogós helyezéseket értek el. A „nagybetűs” életben is megállták a helyüket: sikeres vállalkozókká, keresett mesterekké váltak, mint például Kiss László és Domján Bálint, utóbbi már maga is oktató. Közel 200-an kerültek ki a keze alól.

Józsi bácsi, aki jó egészségnek örvend, főállása mellett engedéllyel 18 évig otthon is dolgozott, műhelyében mindent, polcot, szekrényt, gépet maga készített. A kuncsaftok né­­met prospektusból rendelhettek ajtókat, amiket pontosan megcsinált, a Garay utcai családi háznál pedig ajtókat, ablakokat és konyhabútort készített.

Büszke tanítványaira

– Ahány gyerek volt, annyi kérdés és feladat. A követelmény egységes és szigorú volt, mert a különböző munkákat csak úgy lehet, úgy szabad csinálni, mert mindenütt úgy fogadták el. Büszke vagyok a tanítványaimra – zárta mondandóját Moha József.