Lapunk 2013-as cikke ajándékozási lavinát indított el – még a plafonra is jutott a tárgyakból

2020.02.17. 11:58

Söröző és emlékeink múzeuma

A szentesi Mező Söröző nem hagyományos búfelejtő, aki betér, nemcsak az elfogyasztott italtól lesz vidámabb. Az asztalok, a falak (még a plafon is) tele vannak ereklyékkel: a tanyai és a paraszti élet eszközei, kellékei mellett régi fényképezőgépeket, rádiókat, magnókat, jelvényeket láthatnak a vendégek. Prumek Dénes birodalma az emlékek, érzések múzeuma.

Imre Péter

Több mint múzeum - nemcsak nézni lehet a tárgyakat.

Fotó: Imre Péter

Játszunk egy partit? A szokásos kérdés a szentesi Mező Sörözőben új értelmet nyer: a fekete-fehér sakkbábukat és a 64 kockás táblát ugyanis a plafonra erősítették.

Múzeum a sörözőben

Nem ez az egyetlen szokatlan a belvárosi búfelejtőben, amit a Szentesi Vendégszeretet Egyesület szombati Körséta programján meglátogatott.

– Itt még nem voltunk, de egy ideje már terveztük a látogatást, hiszen különleges használatitárgy-gyűjtemény rejtőzik falai között – mondta Matkócsik Pál Ferenc elnök.

– Mintegy hét évvel ezelőtt megjelent az akkori Délvilágban egy cikk az itt található tárgyakról, ami az internetre is felkerült. Ez beindította a lavinát, azóta kis túlzással nem telik el úgy nap, hogy ne hozzanak valamit ajándékba. Az akkori közel 170 darabos kollekciót ma már több mint ezer tárgy alkotja – árulta el Prumek Dénes, a söröző bérlője, a gyűjtemény tulajdonosa. Most szombaton is kapott történelmi és földrajzi atlaszokat és egyéb régiségeket. Időutazással, kvízzel várta a látogatókat – 30-40 ember választotta a Körsétát programnak –, 10 megszámozott tárgyat kellett megnevezni, kitalálni, mire használhatták. Ez arra késztette a résztvevőket, hogy mindent alaposan körbejárjanak, megvitatva, jó-e a tippjük.

 

Meghökkentő

– Mikor új vendég lép be, eláll a szava, erre senki nem számít egy kocsmában. Régi paraszti eszközöktől a rádióig minden van. A középkorúaknak nosztalgia: a tárgyak érzéseket keltenek, emlékek idéződnek fel, hogy láttak hasonlót nagyapjuk szerszámai között. Újra érzik a frissen fejt tej vagy a nagymama kalácsának illatát. Ez nem múzeum, mert nálunk minden tárgy megfogható – közölte Prumek Dénes, aki elmondta, mikor elkezdett a Mezőben dolgozni, csak egy-egy juhászbot, kolomp, fokos és rackajuhfej díszítette a falakat. Kedvence a még ma is használható, 1872-es keltezésű kazalvágó. Míg beszélgettünk, Poszler György volt gimnáziumi tanár egy csendőrkardról, a csendőrségről tartott előadást. Dóczi Gáborné Irénke nyugalmazott iskolaigazgató, rendszeres adományozó, megmutatta, eddig miket hozott a gyűjteménybe.

Lőpormérő

– Azt mondtam Dénesnek, bár rengeteg szerszámot látott, hozok olyat mutatóba, amiről nem tudja majd megmondani, mire való. A töltények készítéséhez használt háromállású lőpormérő kifogott rajta – mondta Józsa Imre. Ezt Prumek Dénes is elismerte, elsőre mindenki gyertyaoltóra tippelt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában