Táncoltak, szerelmet vallottak és divatot diktáltak a farsangi bálokon

– Jellemzően a farsangi időszak utolsó három napján tartották a farsangi bálokat. Kisebb házi mulatságok voltak ezek, és közülük is a legzajosabb mindig a húshagyókeddi bál volt – mesélte Gyöngyössy Orsolya. A néprajzkutatótól azt is megtudjuk: külön mulattak a legények, a lányok és az asszonyok, illetve tartottak gyerekbálokat is. A különböző társadalmi rétegek is külön szervezték meg báljaikat a 19–20. század fordulóján. De így tettek a más-más foglalkozási csoportokhoz tartozók is, például a nagygazdák és az iparosok.

Batyus mulatságok a bálok

Ezeknek a báloknak egy része kisebb magánházban, a fonóban zajlott és a munkavégzést zárta le. A résztvevők vittek zsírt, lisztet, sütöttek maguknak pogácsát és táncoltak. Tulajdonképpen batyus mulatságok voltak ezek, és többnyire a lányok vitték a kolbászt, a kenyeret, a férfiak pedig az italokat. A legjellemzőbb mégis az volt, hogy a faluban kibéreltek a legények egy kocsmát vagy egy nagyobb házat, és ők szervezték meg a farsangi bált. Előtte elmentek pénzt és tojást gyűjteni a házakhoz, és eközben hívták meg a lányokat a mulatságra.

– Minderre azért volt szükség, hogy ki tudják fizetni a muzsikusokat, illetve hogy legyen miből megajándékozni a papot, hiszen ő engedélyezte ezeket a vigasságokat. Vittek neki egy csomó tojást. Az is jellemző volt, hogy helyben, a bálon szedték a rávalót. A legények vezetője, az úgynevezett legénybíró felállt egy székre, és elkiáltotta magát: „Most szedjük a tőkepénzt.” A farsangi hozzájárulást a lányok odaadták a táncos párjuknak, aki továbbította a legénybírónak – folytatta Gyöngyössy Orsolya. Hozzátette: ritkábban fordult elő, hogy a férjhez menni szándékozó lányok szerveztek bált, és ők hívták meg a legényeket, de megesett.

Elkeltek a lányok

A régiek úgy tartották, a falusi farsangi bálokon tánc közben nagyokat kell ugrani, hogy abban az évben nagyra nőjön a kender. A bál fordulópontot jelentett a párválasztásban is; mire véget ért az utolsó farsangi mulatság, kiderült, ki megy férjhez a következő hetekben, hiszen ekkorra már megtörténtek a megegyezések. Aki ugyanis nem kelt el a farsangi bál utolsó órájáig, az jó eséllyel őszig pártában maradt.

– Kegyetlenül megtréfálták azokat a lányokat, akik nem keltek el ebben az időszakban: tuskót húzattak velük, a kapujukra éjszaka száraz ágakat tűztek – megszégyenítették őket – mondta a néprajzkutató.

– Országszerte jellemző volt, hogy a lányok a táncmulatságokon bokrétát tűztek annak a legénynek a kalapjára, akit udvarlásra biztattak. Volt olyan legény, akinek több lány is tett bokrétát a kalapjára. Ő pedig annak a lánynak a virágát tette előre, akihez vonzódott. Így jelezték az érzéseiket – hangsúlyozta Gyöngyössy Orsolya.

A divatvilág eseménye

Egyes vidékeken a legények ugyanebből a célból keszkenőt vagy rozmaringot kaptak a lányoktól. Ezeket viselték.

Továbbá a divatvilág fontos eseménye is volt a farsangi bál, legalábbis a nagyobb városokban. Az itt felvonultatott ruhák határozták meg, hogy milyen szín és fazon lesz divatban abban az esztendőben.