Elképzelhető, hogy idén sem emelik ki a Tiszába esett tankot

Szegeden a mostani Belvárosi híd helyén állt a II. világháborúban az a pontonhíd, amelyikről egy T–34-es szovjet harckocsi esett a Tiszába, teljes személyzetével együtt. Szemtanúk korábban el­mondták, hogy a híd szétnyílt, a tank pedig toronnyal lefelé borult a vízbe. Király Nikolász, a Szegedi Hadipark vezetője már korábban a fejébe vette, hogy ha nem is egyedül, de kiemeli a folyóból a páncélost.

A kezdeményezés értő fülekre talált. Király Nikolásznak ígértek segítséget búvárok, vízimentők és más műszaki szakemberek is. De jelentkezett például egy orvoscsoport is, amely készenlétben lenne a helyszínen, egy vállalkozás pedig azt ajánlotta fel, hogy elszállítja a hadiparkba a partra vontatott tankot – mondta Király Nikolász.

Bonyolult folyamat

A tank kiszedése egyébként nem olcsó, és nem is egyszerű. A tervek szerint egy uszályt használnának. Ezt teleszivattyúznák vízzel, és úgy erősítenék a búvárok a tankhoz a drótköteleket. Amikor ezzel végeztek, kiszivattyúznák a vizet, és a felhajtóerő mozdítaná el az el­­süllyedt tankot, amit így már a partra lehetne vontatni. Bonyolítja a helyzetet az is, hogy csak alacsony vízállásnál kivitelezhető a kiemelés, azaz gyakorlatilag csak szeptemberben tudnák elvégezni a munkát. A szakemberek szerint 21 méter mélyen, a meder közepén van a jármű.

De a legfontosabb lépés mégis csak az engedélyezés, azaz az engedélyek beszerzése. Ez azért fontos, mert elvileg ami Magyarországon a földben van egy méternél mélyebben, az az állam tulajdona.

– Számtalan helyről kell és kellett engedélyeket beszereznünk. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő például már benne lenne, hogy ki­­szedjük a harckocsit. A vagyonkezelő feladata egyébként a jármű felértékelése lenne – mondta Ki­­rály Nikolász, aki most is hangsúlyozta, hogy azt szeretnék, ha ez a helytörténeti legenda Szegeden maradhatna, és jelképes áron megvásárolhatnák.

Legendás fegyver

A T–34-es közepes harckocsi a második világháború egyik legendás fegyvere volt, sorozatgyártá­­sa 1940 nyarán kezdődött a Szovjetunióban. A precízen kidolgozott német harckocsikkal szemben egyszerű legyárthatósága és kezelhetősége volt a fő előnye.

Fejlesztéséhez J. Walter Christie amerikai harckocsitervező prototípusai szolgáltak alapul, amelyeket miután az Egyesült Államok hadserege súlya és nehézsége miatt nem vásárolt meg tőle, eladott a Szovjetuniónak. A harckocsi egyik legfőbb technológiai újítása az öntött torony és a teljes egészében hegesztett páncéltest volt.

A 30-as évek harckocsijait jel­­lemzően benzinmotorok hajtották, a T–34-be ezzel szemben dízelmotort építettek, ezzel sikerült növelni a harckocsi hatótávolságát, valamint csökkenteni a tűzveszélyt. A második világháború egyik legsikeresebb harckocsitípusává vált, egészen Berlinig elvitte a rajta kapaszkodó orosz katonákat.

1980-ig használták itthon

A Magyar Néphadsereg egészen az 1980-as évek elejéig használ­­ta a T–34 kései modifikációját, amelyet 85 miliméteres löveggel szereltek fel. Király Nikolász abban bízik, hogy ez egy korábbi változat lesz, amelyet még a 76 milliméteres ágyúval láttak el. Annyi bizonyos az eddigi információk szerint, hogy nincs csőszájfék a lövegen, így vagy T–34-es harckocsi,

vagy Szu–85-ös páncélvadász ta­­lálható a mélyben. A II. világháború alatt 35 ezer 119 darab T–34/76, 29 ezer 430 T–34/85 és 2050 Szu–85 épült.