Több mint húszféle növény ültette el magát

Közelebbi ismeretségbe kerül ilyenkor az ember a kerttel, ha van: olyan dolgokra is rácsodálkozik, ami mellett máskor elmenne. Kiskertet gondozok a több mint százéves társasház udvarán, az udvar nagy részét fű borítja – első látásra. Ha az ember közelebbről megnézi a „gyepet”, felfedez vagy tízféle zöld színt, és van kerek levél, hosszúkás, fodros, kicsi, nagy, minden. Amikor elkezdenek nyílni a mező virágai is, akkor még egyértelműbb a helyzet. A fű meg a gaz több mint húszféle növényt jelent, amit senki sem ültetett: jöttek.

A gyöngyikéről, amit sokszor látunk kiskertekben, nem tudni, hogy került ide. A ház mögötti napsütötte részen majdnem annyira elszaporodott, mint az ibolya – utóbbi terjeszkedik nemcsak a hátsó kert, de az első udvar felé is. Halvány rózsaszín és fehér százszorszépek, sárga pitypang, lila árvacsalán, fehér tyúkhúr és az apró, kék veronika színesítik a füvet – perjét –, amiből egyébként nő vagy háromféle. A tároló mögött boglárka hajt, terjeszkedik a pimpó vagy indiai szamóca, amit könnyű összekeverni az erdei szamócával, de nem érdemes, mert mérgező. Nő papsajt, kerek levelű repkény, májmoha, lórom, lándzsás útifű, katáng, az árnyékosabb szegletekben pici borostyánok. Egész arborétum, méhlegelő és csigabázis – hogy mennyi állat él meg egy belvárosi udvarban, ami a vadvirágos réthez hasonlít, egy másik cikk témája lesz.