A dóm magasságáig értek fel a lángok

Elképesztő méretű, lángoló fáklya látható a Délmagyarország 1968. december 20-i címlapján, Somogyi Károlyné felvételén. „Tegnap a Nagyalföldi Kő­olaj- és Földgáztermelő Vállalat szegedi üzemének 168-as számú olajkútja ed­­dig meg nem állapított okok miatt kitört” – áll a fotó alatti cikkben. „...8 óra 20 perckor leszakadt a béléscső tolózárja, és a több mint 100 atmoszférával kiáramló szénhidrogén pillanatok alatt meggyulladt.” Veinhoffer Ferenc fúrómester és Dávid László olajmunkás gázmérgezést szenvedett. A torony acélszerkezete fél óra alatt felizzott és összeroskadt.

Fotósunk tűzközelben

A 47-es utat lezárták, az égő torony köré munkagépekkel kettős földgátat építettek. Délutánra áttüzesedtek a 80 méter magasságú tűzgomoly közelében a betonelemek, távírópóznák, munkagépek, Algyő a cikk szerint nem volt veszélyben. A szegedi, vásárhelyi, szolnoki, budapesti tűzoltók mellett olajbányászok, rendőrök, katonai alakulatok is bekapcsolódtak a mentésbe: gyorsan kellett minden éghető anyagot eltüntetni, az összeroskadt tornyot is elvontatták. Több mint háromszázan vettek részt a munkában, víztározót, csatornát építettek a helyszínre. A kútból napi 400-500 ezer köbméter gáz és 200-300 köbméter kőolaj áramlott ki. Somogyi Károlyné folyamatosan dokumentálta a küzdelmet, a mentésben részt vevők közelségéből.

Varjak keringtek a lángok körül

A 25-30 méter átmérőjű, 50-80 méter magas tűzgomolyt 42 vízsugárral, három vízágyúval és két porágyúval lőtték, de ez csak annyira volt elég, hogy al­­katrészeket kimentsenek. „A mentőautóban eszméletre tér a mérgezett ember és vissza akar térni: menteni akar...” – lapunk december 23-i riportjából idézünk. „400 méteren párát eresztett a föld”, varjak, csókák keringtek a kút lángja körül – írta le a körülményeket Matkó István. Címlapon hozta a Délmagyarország, amikor „A Szovjetunióból Algyőre szállított speciális turbóreaktív tűzoltóegységgel december 26-án 14 óra 30 perckor eloltották az égő olaj- és gázcsóvát.” 500 méteres körzetben lezárták a környéket, az áramszolgáltatást megszüntették. Az „egy hőlégsugaras repülőgép motorjához hasonlítható” gép második próbálkozásra oltotta el a lángoszlopot, néhány perc alatt, nagy sebességű vízpárás tolósugárral.

Olajréteg födte fák

Az olaj és a gáz továbbra is öm­lött. Amíg olaj alatt volt, a sérült kútfejet nem tudták megvizsgálni, az elfojtásra rendeltetett szerkezet nem vált be. Csillogó olajréteg borította a lezárt 47-es út egy részét, a környékbeli fá­­kat, a szivattyúzást december 30-án kezdték. Miután a tárolók megteltek, mesterséges tóba irányították a feltörő olajat. Január 8-án mínusz tíz fokban „Hingl József szegedi, Tóth Lajos orosházi mentőbrigádja leszállt a kút aknájába és helyére illesztette a kitörésgátlót”.

Iszapot is felhasználtak a le­­záráshoz, a 3,5 tonnás zárószerkezeten szegedi, orosházi olajbányászok és a szovjet kútelfojtó csoport dolgozott. Január 16-án végül távirányítású robbanólökettel robbantották fel a kutat a föld alatt, 1900 méteres mélységben. Ezután már „csak” az olaj borította környék takarítása és a tó elszivattyúzása volt hátra. A mentésnél komolyabb sérülést senki sem szenvedett.