A magyar kolibri

Dél- és Észak-Amerikában körülbelül nyolcezer növényfajt kizárólag a kolibrik poroznak be. Az apró, színes madarak a nálunk is élő, rovarokkal táplálkozó sarlósfecskék rokonai – de a magyar kolibri címre nem a rokonok pályázhatnak.

Évről évre megjelennek a kertünkben június elején a bundás kolibrinek is nevezett kacsafarkú szenderek, ha lenne szavazás a legcukibb lepkéről, biztosan megnyernék. A kolibrik másodpercenként akár kétszáz csapást is végezhetnek apró szárnyaikkal, a szender hasonlóan lebeg a virágok előtt, és nagy szerepe van a virágok beporzásában.

Hosszú pödör nyelvével a nektárt szívogatja, röpte rendkívül gyors. Megfigyelték, hogy egy példány négy perc alatt több mint 400 ibolyavirágot látogatott meg.

A kacsafarkú szender erdei tisztásokon, erdőszéleken repül, a többi szenderfajtával ellentétben nappal. Gyakori a kertekben is – Csongrád-Csanád megyében is sokan láthatták már a virágaik között. Május és november között 2-3 nemzedéke is felnevelődik.

Vándorlepke, de hazánk egyes szubmediterrán jellegű területein, például Pécs környékén áttelel és állandó lakó. Hernyói leginkább galajféléken táplálkoznak, zöld színűek, világos hosszanti csíkokkal, kékes farkocskával. Lepkealakban telel át pincékbe, barlangokba húzódva.