Táborozó fiatalok is segítik a sérült állatok gyógyulását Szentesen

– Még aligátorunk nem volt, azért bízom benne, hogy nem is lesz – utalt mosolyogva a ná­­luk lévő sokszínű állatseregletre Nagy Tímea, a Hortobágyi Madárkórház Alapítvány Szentesi Madármentő Állomásának vezetője. Most körülbelül negyven állat van bent náluk, fiókák, sérült és tartósan sérült madarak, de sünnel, sőt, két őzzel is lehet találkozni.

– Báró egy hónaposan került ide, vele sikerült megtartani a megfelelő távolságot, így őt vissza is lehet majd engedni a természetbe. Bambi születése óta itt van, csak pár órás volt, amikor behozták. Hihetetlenül ragaszkodó, kötődik hozzánk, ezért őt már nem lehet szabadon engedni – magyarázta Nagy Tímea.

Szárnyasok menedéke

Tavalyhoz képest idén jóval több állatot hoztak be a madármentőkhöz: míg az előző év vé­­gén négyszáz esetük volt, 2020-ban már most elérték a négyszázharmincat.

A legtöbb esetben áram­ütés, törés vagy mérgezés után kerülnek hozzájuk a madarak, de kisebb kezeléseken díszmadarakat is ellátnak. A kertben sétálva dankasirállyal, egerészölyvvel, fehér gólyával, barna réti héjával, varjúval, szajkóval, őrgébiccsel és hattyúval is lehet találkozni, igazi paradicsom a madárhózáz szentesi állomása a madárbarátoknak.

Önkéntesek

A madarak gondozásába rengetegen besegítenek, a madármentő állomás a 2017-es nyitása óta fogad önkénteseket, akik mára már közel négyszázan lettek, köztük jó pár külföldi is: Angliából, Dél-Amerikából és Afrikából is jöttek már látogatóba a madarakhoz. Tanév közben óvodásokat, is­kolásokat és középiskolásokat is fogadnak, a nyári szünetben pedig egyhetes váltott turnusokban táboroztatják a gyerekeket.

– Megmutatjuk nekik a munkafolyamatokat, hogy mit hogyan kell, onnantól pe­­dig mindenkinek kialakul a feladatköre, valamint a napi tevékenysége. Azt szeretnénk, hogy a gyerekek ismerjék meg a természetben élő madarakat, ezáltal gondoskodást és fe­­lelősségtudatot is tanulnak, más szemlélettel is rendelkeznek. Együtt azon dolgozunk, hogy lehetőleg minél hamarabb felépüljenek a madaraink, és vissza tudjanak jutni a természetbe – részletezte Nagy Tímea.

Egeret is fogni kell

A táborozó gyerekek gyorsan belerázódtak a munkába, mindenki megtalálta a helyét. A feladataik nem nehezek, de azért előfordul, hogy nem éppen a leggusztososabb falatokkal kell megkínálni a madarakat – viszont ez is a napi rutin része.

– Azzal kezdjük a napot, hogy megitatjuk, megetetjük az állatokat, mindenkinek azt adjuk, amit szeret. A ragadozó madaraknak így példá­­ul kisegereket adunk, azokat ki­­csit sajnáltuk, de hát nincs mit tenni, ez az élet rendje – mesélte Koszorus Lili és Sipos Adél. Lili már tavaly nyáron is volt a madármentőknél, Adél most van először, de biztosak benne, hogy jövőre is jönnek majd.

– Azt szeretjük a legjobban a táborban, hogy állatokkal le­­het foglalkozni, aztán pedig rajzolunk, hajtogatunk, kézműveskedünk – mondták el a lányok, akik azt is elárulták, mindketten állatokkal szeretnének majd foglalkozni: Lili állatorvosnak készül, Adél pe­­dig madármentőként szeretne dolgozni.