Már teteje sincs az alsóvárosi háznak

2020.10.02. 12:02

A múlté lehet az egyedi báj

Minden jel szerint bontják a Bécsi körút 40. alatti házat, ami „kisvárosi neoreneszánsz” homlokzatával Szeged 2017-es Településképi Arculati Kézikönyvében is szerepel. Nem áll azonban sem helyi, sem országos műemléki védelem alatt – hiába járulnak hozzá a hasonló házak a megyeszékhely arculatához, amit szeretünk.

Farkas Judit

Fotós: Karnok Csaba

„Kisvárosi neoreneszánsz Alsóvároson. Az itáliai magaskultúra vicinális változata egyedi bájjal rendelkezik.” – ezzel a képaláírással találjuk meg Szeged város Településképi Arculati Kézikönyvében a Bécsi körút 40. alatti kétszintes épületet. Ma már nincs rajta tető. Láthatóan bontják, az egyedi bájból hamarosan semmi sem marad.

Nem védett a ház

Szeged önkormányzatának helyi védelem alá helyezett épületeiről szóló rendelete alapján, ami megtalálható az önkormányzat honlapján, „helyi egyedi védelem alatt álló épület csak a védelem megszüntetése után bontható le”. Ez az épület azonban, annak ellenére, hogy még a településképi kézikönyvbe is bekerült egyedi szépségével, nem áll semmilyen védettség alatt. Átböngésztük a listát, a Bécsi körúton nem találtunk védett épületet. Ha pedig a házat nem óvja sem helyi, sem országos műemléki védettség, elvileg nem tilos a bontás vagy az átépítés.

A háznál, aminek felső szintjén már mennyezet sincsen, egy fát is félbevágtak. Csonka törzs áll a tetőtlen épület előtt.

A Településképi Arculati Kézikönyvben még egyedi bája miatt szerepel a Bécsi körút 40. alatti épület.
Fotó: Karnok Csaba

Megőrizni az arculatot

Schulcz Péter, a Csongrád-Csanád Megyei Építész Kamara elnöke nyilatkozta egy korábbi cikkünkben, ami a Jósika utca 19–21. alatti ház átépítésével foglalkozott: „A szakma álláspontja az, hogy mindenfajta beruházói szándékkal szemben szeretné megőrizni Szeged eklektikus arculatát. Egy egységes rendszert nem szabad így szétbontani, mert vége lesz annak a városképnek, amit ma ismerünk és szeretünk.” A 2017-ben kiadott Települési és Arculati Kézikönyv bevezetőjében pedig úgy fogalmaznak: az építés és a bontás „sohasem magánügy, annak az esetek túlnyomó részében valamilyen kihatása van a település összességére. A városok megszokott, egyéni arculata a közösség helyi identitásának alappillére.”

Mi marad?

Ha egyenként bontják le szépen lassan ezeket a nem védett, de együtt a városképhez nagyban hozzájáruló épületeket, kérdés, mi marad a megóvandó arculatból. A Jósika utcai épület példáján is láttuk, hogy nincs könnyű dolga annak, aki meg akarja óvni a régit. Ott azért építették végül át a házat, mert védettség híján homlokzati szigetelésre kötelezték az építtetőt. A díszítőelemeket így nem tarthatták meg, polisztirolból kellett volna valamelyest hasonló elemekkel pótolni ezeket. Mivel az építtető ezt hamisításnak tartotta, és ebben szakvélemények támogatták, végül új arculatot kapott az épület.

Érdeklődtünk a Csongrád-Csanád Megyei Kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztályánál: ilyen esetekben kell-e bármilyen engedélyt kérni a bontásra, illetve meg lehet-e azt tiltani olyan jogcím alatt, hogy hozzájárul a városképhez? Amint megérkezik a válasz, visszatérünk a témára.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában