Nyolc után csak a futárok, taxisok és a kutyások mozognak – Galéria

Szergej! Szergej! – kiabálta egy biciklis fiatalember a Pe­tőfi Sándor sugárúton szombat este fél nyolc után, majd félhangosan káromkodva elkarikázott. Jó húsz perccel a nyolc órás „zárás” előtt indultunk el a városba. Párok andalogtak, babakocsis gyereket szellőztettek, kamasz társaságok indultak, ki tudja, hová. Biztosan egyfelé laktak, nem nyolctól ötig tartó házibulit terveztek.

Alszik a fényszarvas is

Szergej is meglett a Dugonics téren, ittas pajtása egy lendüle­tes tockossal „köszöntötte”. Rend­őrök figyelmeztettek egy ifjú kéregetőt, aki megpróbálkozott a hazafelé tartókkal, a ki­­járási tilalom előtt pár perccel kiürült a tér, nyolckor a fényszarvas is aludni ment. Csak az ételfutárok maradtak a sarki gyorsétterem előtt. A Kárász ut­­cáról fiatal pár érkezett, nem túl sietősen. Kiderült, most már hazafelé tartanak, igazolásuk nincs, de nem aggódnak. – Ez az utolsó napom, utazom vissza Svájcba – mondta a férfi, utánuk három külföldi egyetemi hallgató búcsúzkodott egymástól:

Megyünk haza, vigyázzatok magatokra!

– mondták a lányok.

Blackie-t muszáj levinni

Amikor átértünk a Széchenyi térre, már fél kilenc felé járt az idő. A taxisok most is ott várakoztak a droszton.

Általában hajnali négyig van kint kocsi, de éjfél után már nemigen van utas, addig is csak egy-kettő – számolt be Darvasi Mihály az első autóban.

Egy kerékpáros vágott még át a téren, zörgő sárhányóval, cigivel a szájában, állig lehúzott maszkkal. Ekkor érkezett egy fekete kutya a gazdájával – kiderült, Blackie már 15 éves.

– Itt lakunk a Károlyi utcában. Eleinte próbáltuk be­­tartani a nyolc órát, de nem tudta addig elvégezni a dolgát – mesélte Hájósné Bugyi Andrea: azt szokta meg, hogy tíz körül viszik le az utolsó körre. Gazdája a vendéglátásban dolgozott, amíg a vírus miatt be nem zárt a munkahelye.

A Mars térre érve azt láttuk, hogy csak néhány ember lézeng a buszpályaudvaron. Egy fiatal nőt szólítottunk meg, aki az ásotthalmi buszra várt: munkahelyéről, nyomdából tartott hazafelé igazolással. Az induló járatokra egy-két utas szállt fel. A helyi járatos buszok, villamosok úgy zörögtek el mellettünk hazafelé me­­net, akár a szellemjáratok.

Taxisok, pizzafutárok

Este nyolc után a szentesi utcákat járva leginkább egy 1990-es Ákos-dalszöveg juthat az ember eszébe: „kihalt minden, zene se szól, nincs Beethoven, nincs rock ‚n’ roll”.

Ami a leginkább meglepő szombat este egy csaknem harmincezres városban, az a csend, legfeljebb a házakból szűrődik ki a tévézés háttérzaja.

A szentesi utcákon főleg a taxisok mozognak, de autósokat is látni, sőt, néhány gyalogos is igyekezett valamerre, és biciklist is láttunk este fél kilenc felé, összességében azonban alig mozogtak a városban emberek szombat este.

Csongrád felé tartva a két vá­­ros között a 451-es úton jó pár kamionnal futottunk össze, személyautó szinte nem volt az utakon. Csongrádra érve úgy tűnt, a kijárási korlátozásokat, ha lehet, még inkább betartják: egy lélek sem volt az utakon kilenc óra előtt. A kihaltságban csak a pizzafutárok jelentettek némi változatosságot, ők fáradhatatlanul jártak fel-alá a városban.