Magát nem kímélve mentette meg egy őzgida életét a szentesi vadász – Fotók

– Az őzgida a testvérével együtt esett bele az öntöző-feltöltő csatornába, de mire odaértem, az egyikük már nem élt. Ennek az volt a szerencséje, hogy egy helyen gyűrődés volt a fólián, illetve algás is volt, ezért kevésbé csúszott, ott meg tudott pihenni, nem csúszott bele a körülbelül tízfokos vízbe

– számolt be az esetről Gundl Ádám. A szentesi Új Barázda Vadásztársaság hivatásos va­dászának a földeken dolgozó emberek szóltak, hogy őzgidák estek a csatornába.

Nem egyedi eset

A helyet „halálcsatornának” is hívják: a kilométer hosszú csatorna fóliával bélelt, másfél-két méter mély. Ha ide beesik egy vad, csak akkor tud kikecmeregni, ha eljut a végéig, a csatorna csúszós falán felmászni egy embernek is képtelenség.

– Gyakran szólnak a mezőgazdasági dolgozók, ha ilyen esetet látnak. A csatornából ma­­gától egy nagy őz is nehezen jön ki, általában meglasszózzuk vagy kihajtjuk őket, hogy segítsünk rajtuk

– mondta el a vadász.

Elő a spanifert

Két-három hete születtek az első őzgidák, így azok fokozottan ki vannak téve a veszélynek. A két kis állat közül az egyiknek nem volt szerencséje, elpusztult, mire a vadász a helyszínre ért. A meredek, csúszós parton Gundl Ádámnak sem volt egyszerű dolga, hogy kimentse az őzet.

– Úgy tudtam megoldani a helyzetet, hogy az autóm vonóhorgához rögzítettem egy spanifert, és azon ereszkedtem le a csatornába. A gida addigra már teljesen kimerült a stressztől és a küzdelemtől

– mesélte a vadász, aki aztán a Szentesi Természet- és Vadvédelmi Mentőközpontba szállította a legyengült őzet.

A legjobb békén hagyni

– Ez már az ötödik őzgida a vadvédelmi mentőknél, de ezek közül már csak kettő él az emberi felelőtlenség miatt. Az a legjobb, ha semmit sem teszünk velük, és ott hagyjuk, ha találunk egyet. Nem kell simogatni, hazavinni vagy megetetni, ne aggódjanak, a suta visszamegy érte, és gondoskodik róla – tette hozzá Gundl Ádám.

Ezt erősítette meg Nagy Tí­­mea, a Szentesi Természet- és Vadvédelmi Mentőközpont Alapítvány elnöke is.

– Ha egy elhagyottnak tűnő őzet vagy más kisállatot találunk, akkor hívjanak bennünket a 30/633-2900-as ügyeleti számunkon, és kérjenek tanácsot. Semmiképpen ne simogassák, ne szeretgessék, mert az anyaállat megérzi az ember szagát rajta, és azzal halálra ítéljük. A hozzánk behozott és később elpusztult őzek közül az egyiket gyerektápszerrel etették, a másikat hajszárítóval szárították meg, a harmadikat meg egyszerűen „túlszerették”, és szegény épp a sok ölelgetés és kergetés miatti stresszbe pusztult bele – sorolta a vadvédelmi központ vezetője.

A most hozzájuk került őzről Nagy Tímea elmondta, hogy a körülményekhez képest jól van, szépen eszik.

– Sikerült kihevernie az őt ért traumát, nem lesz vele probléma. Ha teljesen rendbe jön, és nem lesz embercentrikus, akkor visszaengedjük a természetbe. Nem az a célunk, hogy megszelídítsük, de ha ez sajnos bekövetkezik, és nem lesz önálló, akkor vagy nálunk marad, vagy egy vadasparkba kerül majd

– tájékoztatott Nagy Tímea.