Vissza az alapokhoz!

A rutin, meg az évek, mondogatjuk, miközben nem is gondolunk arra, hogy a berögződések, a „tegnap sem jött senki” hozzáállás káros lehet. Ráadásul a hőséggel tompulnak az érzékek, nőhet a reakcóidő, ami mind-mind ellenünk, illetve mások biztonsága ellen dolgozik az utakon.

A rendőrség, vagy az úrvezetők autóiba épített kamerák felvételeit nézve se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amikor a közlekedők a jelzőlámpa piros jelzése ellenére áthajtanak a kereszteződésen, vagy akár a vasúti átjárón, és ez igaz a kerékpárosokra és a gyalogosra is.

Ha ebből baleset történik, akkor már mindegy, hogy siettünk, vagy elvakított a nap, esetleg a telefonnal vagy a rádióval babráltunk. A piros lámpa vagy piros táblák láttán inkább lassítsunk, szükség esetén álljunk meg, hogy ne vétsünk az alapszabály ellen.

Jó lenne, ha a lámpánál rajtoló sor úgy indulna el, mint a vonat, akkor sokkal többen átférnénk a zöldön. Csakhogy a közúti járműveknek muszáj követési távolságot tartani, ráadásul minél nagyobb a megengedett sebesség, annál többet. A követési távolság a közúti biztonság alapköve, ez biztosít ugyanis időt a sofőröknek, hogy időben reagálhassanak a váratlan helyzetekre.

A jobbra tartási kötelezettségről leginkább az autópályán való közlekedéskor beszélhetünk, de a párhuzamos közlekedésre alkalmas útszakaszon is alkalmazni kell. Tudjuk, egy három sávos sztrádán kényelmes és a legkevesebb manőverezést igényli, ha folyamatosan a középső sávban haladunk, de ne felejtsük el, hogy ezzel nemcsak bosszanthatjuk a gyorsabban haladókat, de veszélyhelyzetet is teremthetünk.