Minden egy pohár vízzel kezdődött

2021.11.28. 11:28

Berkóné Borbála, az üllési bögregyűjtő

Három-négy órán át mosogatta és pakolta ki két asztalra a konyhában több száz darabos bögregyűjetményének egy részét Berkóné Masír Borbála. Az üllési asszony két évtizede gyűjti a bögréket, csészéket, amiket olyan nagy becsben tart, hogy nem is iszik belőlük. Arra van neki hétköznapi csészéje.

Arany T. János

Majdnem az egész napot az előkészületekkel töltötte az üllési Berkóné Masír Borbála, akihez azért látogattunk el Ülléshez közeli tanyájukra, hogy megmutassa ne­­künk bögregyűjteményét. Igazából már egy nappal korábban ne­­kiállt előkészül­­ni, mert órákba telt, míg kipakolta, elmosogatta, majd katonás rendben két konyhaasztalra felsorakoztatta kisebb-nagyobb bögréit, csészéit.

Egy pohár vízzel kezdődött

– 1991-ben kezdődött. Zsombón éltem, ott is dolgoztam mint szociális gondozó és ápoló. A tanyavilágba jártam ki sokat, és úgy kezdődött, hogy kértem egy pohár vizet, de aztán elkértem a bögrét is, mert olyan szép volt. Hazavittem, kitettem, hogy hát ebből mégsem iszom, mert annyira szép. Aztán ez többször megismétlődött, és ha valakinek volt fölösleges darab bögréje, azt el is kértem – mondta a bögregyűjtő Borbála, miközben folyamatosan valamelyik bögréjéről beszélt. Az első darabra is jól emlékszik, de aztán benyitott a férje.

Minden bögrének története van. Fotó: Török János

A papa bezavart

– Na most aztán, papa, jól bezavartál!

– korholta férjét, majd pillanatnyi ta­­nakodás után visszatértünk az ivóalkalmatosságokhoz. Az elsőre jól emlékszik, azt le is fotóztuk. Volt, amiket a gyerekeitől kapott ajándékba. Az egyik különösen azért emlékezetes számára, mert a kislánya kiskorában so­káig gyűjtögette az uzsonnapénzét, hogy meg tudja venni.

Mindnek története van

Ezt éppen nem találtuk, de mivel az két asztalon két évtized több mint százdarabos gyűjteménye hevert, arra voltam kíváncsi, ha rámutatok egy tetszőlegesen kiválasztott bögrére, tud-e róla mesélni Borbála. Tudott.

– Van egy Amerikából érkezett, most kaptam a Györgyikétől.

– Igen, odavoltunk, mindjárt mondom, egy disznótoros fesztiválon – mutatta, de ez könnyű volt, mert rá volt írva, hogy Ajkai Disznótoros Fesztivál.

– Ez a csíkos? Húha. Azt hi­­szem, a szomszédasszonytól kaptam. Több mint valószí­­nű.

– Ez a MÁV-tól van, Pestről kaptam ajándéka, van több része.

Ez az első darab, minden ezzel kezdődött. Csak a fotó kedvéért ivott belőle Borbála, az üllési bögregyűjtő. Fotó: Török János

Kiállítást terveznek

Mióta egyre többen tudják, hogy Borbála szenvedélyes bögregyűjtő, érkeznek szép számmal, mindenkitől azt kap ajándékba. Gyűjteményét bent, a szekrényben tartja összezsúfolva, mert már nehezen fér tő­­lük. Látogatásunk jó alkalom volt számára, hogy számba ve­­gye a kollekciót. Ez azért is fontos, mert az Déryné Kulturális Központ vezetője, Meszesné Volkovics Szilvia kiállítást ter­­vez Borbála bögréiből. Ezt jövőre tervezik.

Ha eltörik, háború lesz

– Két nagyon fontos bögrét megígértem a gyerekeimek, hogy megmutatom és beszélek róluk, de most sehogy sem találom

– mondta, de nem esett kétségbe, azonnal találtunk egy másikat, amiről beszélni lehetett.

A beszélgetésünk után egy másik három-négy óra várt Borbálára, hogy elpakolja sze­­retett bögréit. Férje ebben in­kább nem segít neki.

– Én le leszek tolva, ha valami baja esik. Nem merek hozzányúlni, mert ha eltörik, háború lesz

– mondta.

 

A tudomány szerint

A bögre egy kb. 5 deciliter űrtartalmú hengeres formájú edény. A konyhatechnikában általában mérőeszközként, folyadékok (víz, tej, leves stb.), illetve termények (bab, lencse, rizs stb.) kimérésére is, míg a háztartásokban inkább csak vízmérésre használják. Sok bögrét készítenek valamilyen kerámiából, mint az agyag, a fajansz vagy a porcelán. Némelyiket edzett üvegből készítik, de készülnek bögrék műanyagból, acélból, illetve – ahol a strapabírás fontos, például kempingezőknél – zománcozott fémből. A dekorálásra matricázást vagy selyemszitanyomást használnak, ezeket beleégetik a bögrébe, hogy biztosítsák a tartósságot. A csészétől csak űrtartalmával különbözik, alakjuk azonos, anyaguk a fentiek szerint változó. A középkorban a csészék fémből, üvegből vagy agyagból készültek. Minél mélyebb volt a csésze, annál inkább közeledett a vázához, minél laposabb, annál jobban hasonlított a tányérhoz. A csészét eredetileg agyagból vagy fából készítették, később elefántcsontból, nemes ércekből, s különösen ezüstből (már a rómaiak korában), majd a 16. század óta művésziesen kidolgozott üvegből, napjainkban pedig sokszor kerámiából, műanyagból is. A mai asztaldíszben fontos szerep jutott az üvegből, bronzból vagy nemesfémből készített csészéknek.

 

Ezek is érdekelhetik