2023.02.24. 07:00
Egy éve tört ki az ukrajnai háború
Korszakhatárhoz érkeztünk 2022. február 24-én, amikor megtörtént az, amire – szíve mélyén – senki sem számított. Európába visszatért a háború, rögtön abban a brutális formában, amelyre 1945 óta nem volt példa. Több százezres tömeghadseregek vívnak szomszédunkban élet-halál harcot, városok, falvak válnak lakhatatlan romhalmazzá, emberek milliói pedig földönfutóvá. A háború katonai és civil áldozatainak számát csak becsülni lehet, annyi biztos, hogy jócskán meghaladja a százezer főt. Egyelőre senki sem tudja, hogy mikor és milyen körülmények között ér véget az ukrajnai háború, de az általunk megkérdezett szakértők több fontos tanulságra hívták fel a figyelmet.
Donyeck megye, 2023. január 29. Ukrán katonák, mielõtt a frontra indulnak a kelet-ukrajnai Donyeck megyében 2023. január 28-án. MTI/AP/Andriy Dubcsak
Fotó: Andriy Dubcsak
Az orosz–ukrán háború abból a szempontból különleges, hogy egyszerre több dimenzióban zajlik
– nyilatkozta a Délmagyarországnak Kiss Gábor Ferenc hadtörténész, a Szegedi Tudományegyetem főiskolai docense.
A hadviselő felek részben hagyományos nehézfegyverekkel, harckocsikkal, tüzérséggel támogatott tömeghadseregeket vetnek be. Megerősített védelmi állásokat próbálnak áttörni – felidézve az első világháború lövészárokharcait –, vagy manőverező hadműveletekkel próbálkoznak. Az orosz frontvonal mögött pedig egy aszimmetrikus háború is zajlik – legalábbis ez derül ki az ukrán és a nyugati hírekből, de azt nem lehet tudni, hogy ez egy valódi partizántevékenység, vagy az ukrán különleges erők katonai műveletei
– fogalmazott a hadtörténész.
Csatatér lett a média és a világháló
Mindezeket támogatja a kiberhadviselés, amely részben katonai, részben civil vonalon zajlik. Nagyon sok önkéntes civil vesz részt benne, akiknek az információszerzésben vagy a propagandában is kulcsszerepük van. Az ukránok egy olyan, mobiltelefonokra letölthető alkalmazást fejlesztettek ki, amelynek segítségével egy átlagember is tud fontos felderítési információkat küldeni a hadseregnek, például azáltal, hogy lefotóz orosz katonákat, katonai egységeket
– nyilatkozta a hadtörténész.
Kiss Gábor Ferenc arra emlékeztetett, hogy mindezek mellett nagyon komoly információs és lélektani-politikai hadviselés zajlik.
A háborúval kapcsolatos hírek gyakran nem klasszikus hírek, hanem olyan közlemények, amelyekkel a hadviselő felek valamiféle hatást akarnak elérni, a közvéleményt, a döntéshozókat próbálják befolyásolni. A közösségi média főleg a háború első hónapjaiban a lélektani hadviselés egyik legfontosabb terepévé vált
– hangsúlyozta a főiskolai docens.
Több mítosszal is le kell számolnunk
Függőleges koporsó, Az orosz–ukrán háború – mítoszok nélkül címmel jelent meg a közelmúltban Robert C. Castel, a Neokohn főmunkatársának a kötete. Az Izraelben élő biztonságpolitikai szakértő az orosz invázió kezdete óta megjelent írásait gyűjtötte egy csokorba.
Katonai szempontból azt láthattuk, hogy a taktikai, műveleti szinten a védelem sokkal erősebb, mint a támadás. Stratégiai szinten viszont a támadás egy sokkal erősebb harcforma. Azt látjuk, hogy milyen könnyű 20 ezer dolláros eszközökkel megtámadni Ukrajna hátországát, és milyen nehéz ezek ellen védekezni. Egymillió dolláros rakétákra van szükség, hogy lelőjünk 20 ezer dolláros iráni drónokat. A másik tanulság, hogy a tömegháborúk ideje visszatért. Ha eddig azt hittük, hogy a háborúkat majd különleges alakulatokkal és high-tech eszközökkel vívjuk, tévedtünk, most azt látjuk, hogy a huszadik század fegyvereivel vívnak százezres tömeghadseregek csatákat. Ha azt hittük, hogy gazdasági szankciókkal vagy az úgynevezett soft powerrel sikerül elrettenteni egy agresszív hatalmat attól, hogy katonai eszközökkel érvényre juttassa politikai erejét, hát ez sem sikerült. A kemény katonai erőt nem lehet felváltani ezekkel a puha eszközökkel
– fogalmazott a biztonságpolitikai elemző. Robert C. Castel hangsúlyozta, hogy a kibereszközök vagy a műholdak nagyon hatékonyak például a hírszerzésben, de nem képesek felváltani a kemény acélt.
Fotós: Pétrosz Jannakurisz
Átrendeződő nemzetközi kapcsolatok
Mindkét fél igyekszik szövetségeseket keresni. Adott esetben korábban problémásnak számító államokkal is felveszik a kapcsolatot. A nemzetközi rendszer perifériájára került államok is fontossá vállnak ebben a konfliktusban, erre nagyon jó példa az orosz–iráni vagy az orosz–észak-koreai kapcsolatok, amelyekkel a gazdasági nehézségeket próbálja áthidalni Moszkva, de ugyanezt csinálja a Nyugat is. Amikor energiahordozókat, nyersanyagokat kell beszerezni, akkor olyan országok is szóba jönnek üzleti partnerként, amelyek nem feltétlenül a demokrácia és a nyugati értékrend élharcosai, de a háborús szükségletek felülírják az értékalapú megközelítést
– mondta Kiss Gábor Ferenc. A szegedi kutató hozzátette, felértékelődik a haditechnika minősége és annak mozgósítási lehetősége, ugyanakkor a csúcstechnika borzasztóan drága, tömegesen kevésbé lehet alkalmazni.
Az idő kritikus tényezőnek számít
Ahogy az idő telik, annál inkább a mennyiség kerekedik felül a minőségen. A második világháborúban a náci Németországnak volt egy csodálatos prototípusparkja a jövő fegyvereiből, csak azok nem értek semmit a nyugati tömeggel, vagy az orosz tömeggel szemben. Az orosz páncélosoknak az volt a titkuk, hogy 57 ezer darab T34-es készült, több, mint amennyit a németek gyártottak az összes páncélosokkal együttvéve
– emlékeztetett Robert C. Castel.
Fotós: Jevhen Maloletka
A légvédelmen áll vagy bukik
Ha megvizsgáljuk a különböző hadszíntereket, akkor azt látjuk, hogy a tengeren egyértelműen az oroszok győzedelmeskednek, egy tengeri blokád alatt tartják Ukrajnát, mintha elfoglalták volna Odesszát. A szárazföldön szinte teljesen mellékes, hogy a front 100 kilométerre keletre vagy 100 kilométerrel nyugatra húzódik a mostani helyzettől, nem ott fog megszületni a döntés
– fogalmazott Robert C. Castel. A Neokohn főmunkatársa hangsúlyozta, hogy a hírszerzési hadszínteret egyértelműen Ukrajna és a nyugati hatalmak dominálják. Szerinte a levegő lehet az a dimenzió, ami változást hozhat a fegyveres harcokban.
Ha Oroszországnak sikerül a stratégiai légitámadás-sorozattal térde kényszeríteni az ukrán légvédelmet, akkor az orosz légierő visszatérését láthatjuk majd, ami számottevő változást hozhat a háborúban. Ha ez nem sikerül az oroszoknak, akkor tovább folytatódik a jelenlegi katonai patthelyzet
– mondta a biztonságpolitikai szakértő.
Fotós: Aleksz Babenko
A pénz ebben az évben biztos nem fogy el
Egy háború többféle módon érhet véget: nemcsak az egyik fél részleges vagy teljes vereségével, hanem például politikai kompromisszummal. Erre jelenleg kevés az esély, nincsenek jelei, hogy megegyezésre törekednének a szemben álló felek.
Katonai szempontból akkor lehet döntés, ha ez a lassú, felőrlő háború valamelyik felet végletesen kimeríti, vagy az oroszoknak sikerül manőverező hadjárattá fordítani és az ukrán védelem stratégiai fontosságú pontjait mélységben semlegesíteni. Az ukránok szempontjából ennek a lehetőségnek korlátai vannak, hiszen deklarált alapelvük – az orosz nukleáris arzenál miatt –, hogy orosz területeket nem támadhatnak. Az orosz haderő szempontjából kulcsfontosságú infrastruktúrák „biztonságban” vannak. Éppen ezért Oroszország nehezen szenvedhet olyan katonai vereséget, ami miatt feladja a háborús céljait, inkább belpolitikai okok vezethetnek ide
– vélekedett Kiss Gábor Ferenc.
Az SZTE kutatója arra számít, hogy gazdasági okokból idén biztos nem ér véget a háború. Az Ukrajnát támogató koalíció pénze nem fogy el, és az Oroszországot sújtó szankciók sem okoznak már ebben az évben olyan mértékű gazdasági károkat, amelyek megakadályoznák a háború folytatását.
