Termőfölddé alakíthatják a dubaji sivatagot

A vörösiszap a timföldgyártás során nagy mennyiségben képződő melléktermék, a timföld pedig az a vegyület, amelyből az alumíniumot állítják elő. A vörösiszap legnagyobb problémája a lúgos kémhatás. A Szegedi Tudományegyetem MASOST kutatócsoportja egy dubai ipari partnerrel karöltve megoldást keres erre az égető problémára – tájékoztatott az egyetem közleményében. A vörösiszap értékes fémionokat is tartalmaz, amelyeket rekultivációs célok elérésére is fel lehet használni.

A projektgazda dubaji timföldgyár évente 2 millió tonna timföldet termel. Ez körülbelül ugyanennyi vörösiszap képződésével jár. 

– Ha meggondoljuk, hogy a Földön évente körülbelül 160-170 millió tonna timföldet termelnek, bolygónkon az évek során felhalmozódott vörösiszap mennyisége mára több milliárd tonnára becsülhető. Ez szinte elképzelhetetlenül nagy mennyiség – mondta Kutus Bence, a projekt egyik vezető posztdoktori kutatója.

Szabados Márton, a projekt másik vezető posztdoktora azzal folytatta, hogy a vörösiszap tárolása szükségszerű, de bonyolult. Kevésbé korszerű módja a betontárolók közé szorítás. 

– Ez bár olcsó, de veszélyes tárolási mód. Egy ilyen tározó meghibásodása okozta az ajkai vörösiszap-ömlést. A korszerűbb, de drágább megoldás, hogy a vörösiszapot szűrés után kiszárítják, ezután homokkal fedik, hogy megvédjék a széltől. Ennek a veszélye az úgynevezett felporzás, a száraz port ugyanis elviszi a szél, és előállhat a savas eső ellentéte, a lúgos por – magyarázta.

 Ahhoz, hogy az értékes komponensek elérhetővé váljanak, a lúgos kémhatást semlegesíteni kell. A megoldás, hogy a vörösiszaphoz megfelelő mennyiségű savat kell adni, hogy a kívánt semleges kémhatást elérjék.

– A vörösiszap komponenseinek döntő hányada ballaszt, nem reagál a savakkal, van azonban az alkotóinak egy olyan csoportja, amely vízzel érintkezve lúgos kémhatást eredményez. Ezeket a lúgos kémhatásért felelős összetevőket kell valahogyan semlegesíteni. A feladatunk az, hogy pontosan meg tudjuk mondani, mennyi savat kell egy adott összetételű vörösiszaphoz adni. A mennyiségen kívül azt is meg kell határozni, hogy milyen ütemben kell a savat adagolni – részletezte Sipos Pál professzor, a MASOST kutatócsoport vezetője.