Vásárhely szemet vetett Székkutas Piroskájára?

A német csatornák még ma is gyakran tűzik műsorra az Ich denke oft an Piroschka, vagyis a Gyakran gondolok Piroskára című filmet, aminek hatására, nagyjából a rendszerváltozásig, szinte tódultak a német turistacsoportok Székkutasra, hogy megnézzék szélmalmot, a pusztát, az állomást. Most, úgy tűnik, Hódmezővásárhely szemet vetett Piroskára, „Piroschka városaként” hirdetik magukat.

Ez lenne az új városmarketing?

Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere néhány hete súlyos kijelentéseket tett. A kistérségi társulás körül kialakult helyzettel kapcsolatban azt mondta, Mártély, Mindszent és Székkutas boldoguljon, ahogy akar. A „boldoguljon, ahogy akar” most furcsa fordulatot vett, úgy néz ki, Székkutas legromantikusabb, legismertebb történetéből csinálnának saját marketinget.

A hódmezővásárhelyi önkormányzat a 10 napos Szent István napi ünnepségsorozat részeként városnézést hirdetett, aminek a „Nézzünk szét Piroschka városában” címet adták, illetve ezt írták: „Hugo Hartung híres német regénye, az »Ich denke oft an Piroschka« (Gyakran gondolok Piroskára) főszereplőjének városában … vezet körbe.”

Csakhogy a Piroska-kultusz nem Hódmezővásárhelyhez, hanem Székkutashoz kapcsolódik, még ha akkor, amikor Hugo Hartung 1922-ben itt járt, Hódmezővásárhely-kutasipusztának nevezték Székkutast.

Emlékszobát, szobrot is kapott Kutason az író

Hugo Hartung cserediákként töltött néhány hetet Hódmezővásárhely-kutasipusztán, ahol az orvos fiait tanította németre, közben beleszeretett az állomásfőnök lányába. A fiatalok között plátói vonzalom alakult ki. Hugo Hartung hazautazott, íróvá vált és 1954-ben kiadták a Gyakran gondolok Piroskára című regényét, ami az NSZK-ban sikerkönyv lett. 1987-ben, magánkiadásban Magyarországon is megjelent, Sipka Sándorné Serfőző Rózsa fordításában. A regényben a valóság keveredett az írói fantáziával. A könyvből rádiójáték, tévésorozat és film is született, utóbbi 1955-ben. A svájci születésű Liselotte Pulver játszotta Piroskát, az írót pedig Gunnar Möller. A filmet a mai napig imádják a németek. Nemcsak a történetet, hanem Székkutast is megszerették, hiszen végtelen szeretettel írt róla Hartung. Nem csoda hát, ha Székkutasra valósággal áradtak a német turisták, még Liselotte Pulver színésznő is járt Székkutason, ahol Hartung tiszteletére emlékszobát rendeztek be, szobrot állítottak a tiszteletére. A település szélén pedig a következő felirat olvasható: „Üdvözöljük Piroschka fővárosában!”

A hirdetés láttán sokan húzták fel a szemöldöküket

Hugo Hartung és az igazi Piroska, a vásárhelyi szálakkal is rendelkező Draskovics Pálné Késői Katalin 1965-ben, családtagjaik társaságában, újra találkoztak, majd Hartung a feleségével végigjárta a székkutasi helyszíneket is. A helyiek kíváncsiak voltak, igazából mi történt 1922-ben a két fiatal között. Erre állítólag azt válaszolta, „Tudjátok, az író hazudhat.”Fotó

A hódmezővásárhelyi városnéző séta fentebb említett hirdetésén sok vásárhelyi húzta fel a szemöldökét, az általunk megkérdezett székkutasiak pedig, finoman fogalmazva, rosszallásukat fejezték ki. Szél István, Székkutas polgármestere megkeresésünkre annyit mondott, „Marketinget lehet ugyan csinálni, de a Piroska-történetet nem lehet meghamisítani.”