Élet a csendben

A toszkán Pienza főterén álló óratorony harangját 560 éve meghatározott időpontokban megkondították egészen mostanáig. A történelmi épület melletti panzióban megszálló vendégek egyre gyakrabban panaszkodtak, hogy nem tudnak pihenni, főként az éjszakai harangszó miatt. A város vezetése erre úgy döntött, ezentúl éjfél és reggel hét óra között néma lesz a torony, összhangban egyébként egy korábbi zajszennyezési rendelettel. A 2190 lakosú toszkán kisváros néhány lakója viszont követeli vissza a harangszót, mondván, a szokatlan csendben most meg ők nem tudnak aludni. A harangszó jelezte számukra a csendben az életet. 
Híresen hisztis rossz alvóként vajon őslakos vagy turista lelkem van ilyenkor? Hiszek az alkalmazkodásban, de mint a többség, attól függően, hogy a porta melyik oldalán élek. Ezt be kell vallani, nincs mese. Ahogy azt is, bár a szomszédos, örökzölddel vastagon borított kerítés túloldalán megbúvó portán ritka a nyári kerti parti, de az a néhány éjszaka kínkeserves. Hajnali háromkor pedig nem enyhíti az aktuális szenvedést az a tudat, hogy ez valóban nem mindennapos. Kint rekkenő hőség és hangzavar, bent – csukott ablaknál – ugyanez. 
Karikás szemekkel, papucsban és pizsamában kicsempésztem éjszaka az ólból a mostanság folyton kanos kakast, találomra néhány helyre tyúkkal együtt. És akkor ott, amikor már csendesre aludta magát minden bulizó, a kerítés tövében a tarajos, jó hangosan jól elkapta a tyúkokat. Sorra mindet, örömömre. A túlsó szomszéd pedig végre tovább tudott aludni kicsikét, mert nem az ő ablakuk alatt harsogott a kikiríkí.