Lassan vidámabb dolgok jönnek

Megünnepeljük ma október 23-át, ami az egyik legszebb dolog volt, ami valaha Magyarországgal történt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. Így hangzik ez tudományosan. Azután jött a november, és tudjuk mi történt. Meghurcolás, kínzás, halál, kommunisták, majd jó sok évik a szocializmusnak nevezett borzadály. Várjuk ki a novembert, és akkor is emlékezzünk arról a sok aljasságról, ami utána hosszú évekig, sőt évtizedekig történt az országban. De utána egy kicsit nézzünk előre. Találkoztam a hétvégén Böjte atyával, aki – bármennyire is ki akarja csinálni a komplett baloldali-liberális banda, és sajtójuk – nem volt megtörve. Sőt, arról beszélt, hogy előre kell nézni, és semmit sem szabad feladni, és nem szabad panaszkodni. Szomorkodni lehet, és kell is, de panaszkodni sosem. Mindig előrefelé kell nézni, és bízni abban, hogy előbb-utóbb jobb lesz. Bízni persze nem elég, nyilván tenni is kell azért, ha az ember jobbat szeretne. Magyarán ahhoz, hogy jobb életünk legyen,tenni kell. Kinek mit. A sportoló azért edz, hogy jobban teljesítsen, aki szereti a fizikát, azért tanul, hogy fizikus legyen, és még sorolhatnánk. Vagyis, ha teszünk magunkért, vagy például mint sokan tettek 1956-ban az országért, előbb utóbb elérünk valamit, és utána vidámabb dolgok jönnek. Például már nem a kommunisták fújják a passzátszelet, és a szocializmus is a múlté lett. Igaz ez sok évbe telt, de összejött.