Vidám, dalos szombat Szegváron – Galéria

Az ifj. Ternai József vezette szegvári Magyar Nóta Klub szombaton már sokadszor hívta meg barátait, azokat a dal- és népdalköröket, amelyekkel szoros kapcsolatot ápolnak, egy vidám együtt éneklésre. Hét csoport adott műsort, a házigazdákon kívül a csanyteleki Kéknefelejcs Népdalkör, a szegedi Dankó Pista Nótakórus – ők szokás szerint szavalattal is készültek, Ady Endre verse névadójukat idézte meg –, a szomszédos Békés vármegyéből a Csanádapácai Dalkör, két Szivárvány nevű csoport Földeákról és Baksról, valamint a székkutasi Murgács Kálmán Nótaklub. A zene szárnyán beutazhattuk a Dél-Alföldet.

A „kirándulás” előtt Szabó Tibor György polgármester köszöntötte, ahogy fogalmazott a fiatal és dalos vendégeket, majd Andrási Elemér plébános szólt a megjelentekhez, kiemelve a közösség fontosságát, erejét, az önzetlen összetartozás örömét, a közös célokért és törekvésekért tevést. 

 – mondta. 

Ezután hamar átvette a főszerepet a nóta, a dal, versek is elhangozottak kiegészítve az élményt. A színvonalról és a hangulatról sokat elmond, hogy akik nem szerepeltek, azok is együtt énekelték társaikkal a dalokat, többször a Castellum étteremben lévők mindegyike nótázott és jókat nevetett a tréfákon – mert az is akadt! Igazi nagy családot, közösséget alkottak, akik nem féltékenykedtek a másikra, örültek egymás nívós produkcióinak, sikereinek, tapsainak. Ekkor jutottak eszembe Elemér atya korábbi mondatai: – A cérna nem ott szakad el, ahol tépik, hanem, ahol a leggyengébb. Ha csak „fogyasztói” vagyunk egy közösségnek, annak erőtartaléka hamar elfogy.

Szegváron erről szó sem volt. Mindenki résztvevője volt a szombati dalos ünnepnek, mert ez igazi ünnep volt a számukra, amelyen mindenki feltöltekezhetett erővel, energiával. A finom ebéden kívül nem maradhatott el a szokásos felszabadult együtt nótázás, dalolás sem a vendéglátó ifj. Ternai József vezetésével. És vastapssal.