Zöldségek

Fegyverbe! Fegyverbe! Újabb front nyílt a klímaváltozás elleni harcban, elvtársak! Az ellenség azonban most nem a pirítósunkhoz a világ túlfeléről avokádót hozó vagy a kétszázötvenedik filléres műanyag kütyünket Kínából szállító teherhajók, sem a norvég fjordoknál menetrendszerűen járó dízelzabáló turistahajók, de még nem is busznyi távokra is magángéppel röpdöső celebritások. Nem bizony! Az új ellenség nem más, mint a rántott hús. Kedvenc zöldjeink csak és kizárólag úgy érzik teljesíthetőnek a vágyott klímacélokat (bármik legyenek is azok), ha drasztikusan visszaszorítjuk a húsfogyasztásunkat.

Ezt pedig úgy szeretnék elérni, hogy a pénztárcájuknál fogják meg az embereket, elérhetetlenné drágítva a hagyományos állati eredetű fehérjéket, vagyis a húsokat. És ez nem csak valami szélsőséges, szektás, perifériáról bekiabált elképzelés: a húsadó bevezetését az Európai Bizottság tudományos főtanácsadói csoportja is támogatja.

Az ötleten felbuzdulva már több európai ország is bejelentette, megadóztatná a húsféléket. A németek szokás szerint elsőként ugranak rá minden józan paraszti ésszel őrültségnek tűnő témára. Egészségügyi miniszterük, Karl Lauterbach szerint a húsokra kivetett különadó ideális esetben akár 80 százalékkal is visszaszoríthatná a németek húsfogyasztását. Egy kis hülyeségért persze a briteknek sem kell a szomszédba menni, ők a cigarettásdobozokon megjelenő fényképekhez hasonlóan a húsok csomagolására tennének elrettentő jelöléseket.

No, de akkor mit egyen az egyszeri európai polgár? Sajnos erre is megvan a válasz: alternatív fehérjékkel pótolnák a hagyományost. Szerintük a növényi alapú húsutánzatok, a laboratóriumban gyártott hústermékek és a rovarfehérje-alapú élelmiszerek (ez lenne a lisztkukac) a jövő.

Azt hiszem, mindannyian jobban járnánk, ha a bolygóféltők inkább csak ennék, nem pedig beszélnék a zöldségeket.