Családbarát

Nagyon úgy néz ki, hogy több szempontból is lehetetlen küldetésre vállalkoztam. Két komoly tényező is igyekszik gáncsolni a sikerem, az egyik az idő, a másik pedig a gyerekeim száma, ezeken pedig nem áll módomban változtatni.

Szóval arra gondoltunk, hogy elutazunk valahová a gyerekekkel a téli szünet végén. Persze amint elkezdtem böngészni a szállodai szobákat, már hallottam is a fülemben a Mission Impossible főcímzenéjét: az álmoskönyv szerint nem sok sikerrel kecsegtet december közepén januári szabad időpontokat találni a belföldi szálláshelyeken.

Bár, mint az Eurostat legfrissebb adataiból kitűnik, az egy főre jutó fogyasztás alapján igencsak cudarul állunk: Romániában sokkal jobb a helyzet, mint Magyarországon, és csak a bolgárok szegényebbek nálunk. (Ennek kapcsán remélem, a románok végre közművesítésre költik a temérdek pénzüket és rövidesen elérik, hogy 20 százalék alá kerüljön azok aránya az országukban, akiknek nincs vízöblítéses vécéjük – ez nálunk, a jóval szerényebb körülmények között élő Magyarországon, 3 százalék körül van. Úgy tűnik, mindenki a maga szintjén nyomorog.)

Na, miután megtaláltam azt a helyet, ahol még van szabad szoba és nagyjából abban a térségben van, ahova utaznánk, jött a következő probléma.

Három gyerekkel vágnánk neki a túrának, és bármennyire is furcsának tűnik, egy légtérben szeretnénk megszállni velük. Azonban a magyar szállodaipar nagy része csak a kétgyermekes famíliákra van felkészülve, három lurkó már feladja nekik a leckét, sehogy sem tudnak minket egy helyre betuszkolni. Úgyhogy megnyomtam az újratervezés gombot: oda megyünk, ahol elférünk egy szobában.

Azért jó lenne, ha a családbarát szemléletben arra is felkészülnének a szálláshelyek, hogy vannak olyanok is, akiknek kettőnél több gyereke van.