Bombamerénylet egy csongrádi bálon

Egy vidéki városban elkövetett alattomos bombamerénylet híre okoz általános megdöbbenést az országban az év utolsó napjaiban. Az Est csongrádi tudósítója december 28-án így ad hírt róla: „Karácsony második napjának estéjén az itteni izraelita nőegylet kabaréval egybekötött jótékony célú táncmulatságot rendezett. A nőegylet minden esztendőben rendez ilyen bált és azon felekezeti különbség nélkül meg szokott jelenni a csongrádi intelligencia.” Mint beszámolnak róla, most is így jártak el a szétküldött meghívókkal. A Magyar Király Szálloda első emeleti dísztermében jelentek meg a vendégek az eseményen, tartott a tánc, a párok éppen az első négyeshez állottak föl, „jókedv és vidámság harsogott a teremben”, amikor bekövetkezett az aljas támadás. „A víg mulatozás zajába egyszerre üvegcsörömpölés vágott bele: az utca felőli oldal egyik kettős ablaktáblája csörömpölve törött össze és a betört ablakon jókora nagyságú bomba repült be. A bomba nagy íveléssel a széles terem közepére zuhant le, egyet sistergett és nagy robbanással szétrepedt. Mindenki menekült a kijáratok felé. Vad sikoltozás töltötte be a termet és nyomban utána kétségbeesett segélykiáltások hallatszottak.”

A Pesti Hírlap így folytatja a drámai eseménysorról a tudósítást: „Néhány orvos is volt a mulatozók között, ezek egy-két perccel később visszanyerték lélekjelenlétüket, a terem közepére rohantak, ahol csupa vér volt minden. Mindenfelől jajveszékelés hallatszott és a négy orvos alig győzte a könnyebb, súlyosabb sebesülteket elsősegélyben részesíteni.” A terem közepén egy felismerhetetlenségig összeroncsolódott női holttest marad, akiről aztán kiderítik, hogy Nagyjános Julianna, egy huszonegy éves cselédlány, aki gazdája két leányát kísérte el a táncmulatságra. Mintegy harmincan sebesülnek meg, néhányan súlyosan, és „Csongrád valamennyi orvosa és gyógyszerésze egész éjszaka dolgozott, hogy a sérüléseket bekötözhessék.” A város minden lakója érintett a robbanásban. „A kis városkának úgyszólván minden házából voltak vendégek a bálon, és néhány perccel a bombarobbanás után a város minden részéből rémülten szaladtak az emberek a Magyar Király Szálloda elé, hogy hozzátartozóik sorsa iránt érdeklődjenek.” A rendőrség nagy erőkkel azonnal megkezdi a nyomozást. „Több csongrádi fiatalembert őrizetbe is vettek, mert az a gyanúja a csendőrségnek, hogy ha ezek a fiatalemberek nem is részesek a merénylet közvetlen elkövetésében, de annak előkészítésében okvetlenül részt vettek. Az őrizetbe vett fiatalemberek az Ébredő Magyarok Egyesülete csongrádi helyi csoportjának tagjai közé tartoznak.” A december 29-i Az Est már arról számol be, hogy tizenöt gyanúsítottat vettek őrizetbe Csongrádon, az áldozatok száma kettőre növekedett és több súlyos sebesült állapota válságos. Az éjszaka meghal a 19 éves Wolff Sándor, a csongrádi hitelbanki kirendeltség vezetőjének fia, aki Budapestről utazott haza a báli mulatságra. A lap a gyanúsítottak kilétéről is tájékoztatást ad. „Megállapították, hogy karácsony estéjén, amikor a merénylet történt, a Magyar Király kávéházban egy nagyobb ébredő asztaltársaság ült a kávéház különböző részein apróbb csoportokban, ez a társaság a csongrádi ébredő magyarok ismert ifjú tagjaiból állott. Megállapították, hogy a társaság tagjai közül a merénylet előtt többen fent jártak a bálteremben, az épület körül ólálkodtak és az utcán strázsálva várták, hogy mikor távozik el a környékről a rendőr. Ezután következett be a bombamerénylet.”

Vass József miniszterelnök-helyettes a Magyarországnak nyilatkozik a lap december 29-i számában a terrorcselekményről, s közönséges gaztettnek nevezi. „A csongrádi merényletről érkezett legelső híradás rendkívül megdöbbentett. A belügyminiszterrel egyetértően azonnal intézkedtem. Elrendeltem a nyomozást, másrészről pedig helyeseltem a legszigorúbb és legpártatlanabb, minden irányban kiterjedő vizsgálatot. […] Ami magát az esetet illeti: az nem politikum, hanem ― és ezt hangsúlyozom ― közönséges gaztett.” 

Közben tovább húzódik a Magyarországnak folyósítandó kölcsön ügye, amire pedig már elvi igenlő döntés született nemzetközi szinten. Még december 15-én hozza le a Pesti Hírlap, hogy az antant a magyarországi adók kétszeresére emelését kívánja. Azt közlik: az antant „az adók fölemelését kívánja oly mértékben, hogy két év múlva minden adózó ötvenhárom aranykoronát fizessen, amiből fejenként egy-egy aranykorona a jóvátétel törlesztésére volna fordítandó. Miután Magyarországnak kilencmillió lakosa van, ily adóemelés mellett két év múlva kilenc millió aranykoronát fordíthat jóvátételre, ami ötvennégymilliárd magyar koronának felel meg.” Másrészt a parlamentben olyan hírek is szárnyra kelnek, hogy a kisantant belgrádi és bukaresti jelentések szerint „állítólag azt kívánja, hogy Magyarország mondja ki, hogy IV. Károly elsőszülött fia, Ottó főherceg nem ülhet magyar trónra.”

A december 21-i Pesti Napló arról ad hírt, hogy gróf Bethlen István miniszterelnök fenntartásokkal elfogadta a népszövetségi tanács pénzügyi és politikai kikötéseit. Lord Robert Cecil a tanács nevében annak a reményének ad hangot, hogy „ezeket az egyezményeket siker koronázza, mint ahogyan Ausztria újjáépítésénél történt. Hozzáfűzi, hogy Magyarország rekonstrukciója további lépést jelent előre, s újabb példája lesz Európa gazdasági talpra állításának.” A magyar miniszterelnök kijelenti: „kormánya a részletekre vonatkozó fenntartásokkal fogadja el a politikai és a pénzügyi jegyzőkönyvet. Meleg szavakban mondott köszönetet a tanácsnak, a pénzügyi bizottságnak és a Népszövetség magyar albizottságában képviselt hatalmaknak.” Gabriel Hanotaux francia delegátus arról beszél: „ez az egyezmény egész Európa békéjének szilárdítását jelenti”. Hozzáteszi: a magyar miniszterelnök nevét „ama nagy férfiak sorában fogják emlegetni, akik Európa gazdasági újjáépítését megteremtették”. Egy nap múlva a Pesti Napló arról ír, hogy gróf Boni-Longari, a népszövetségi tanács olasz tagja szerint Magyarország januárban megkezdi a pénzügyi újjáépítését.

A kormány iskolai reformjáról számol be Az Ujság december 25-én. „Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter több ízben hangsúlyozta, hogy meg akarja reformálni a középiskolai oktatást. A reformjavaslatot a miniszter már elkészítette. Az eddigi két középiskola-típus, a gimnázium és a reáliskola közé új típust állított be: a reálgimnáziumot. Ez az új típus a klasszikus nyelvek közül csak a latint tanítja és a görög helyett a német mellé modern nyelvet állított be: franciát, angolt vagy olaszt.” 

Olvasható a MagyarNemzet oldalán.