Felbukkant, és ijesztget a szegedi Szőrös Büfögő + KÉP

Félelem és rettegés uralkodik már napok óta a szegedi Sárga üdülőtelepen, ugyanis ismét felbukkant a Tiszából az egyik legrettegettebb folyami rém, a Szőrös Büfögő. A teremtménnyel Halász László, aki a környéken biztonsági őr, az egyik éjszaka összetalálkozott, és egy fotót is készített róla. A férfi lapunknak azt mondta, hogy a Büfögő egészen egyszerűen nem e világi lény, ez látszik is rajta. A szörnytől rettegnek a környékbeliek, egy asszony különösen tart tőle.

Nem hód volt

Egyébként először azt hitték, hogy egy hódról van szó, de később egyértelműen kiderült, hogy túlvilági létforma. A Tiszából általában éjszaka jön ki, és kutyaalakot ölt. Ráadásul Halász László szerint vadászik is, és terjed egy olyan hír, hogy egy kislánynak letépte a kezét, de ez nyilván nem igaz.

A Szőrös Büfögő ráadásul nem csak látványnak ijesztő: amikor kijön a folyóból, iszonyatos hangokat ad ki, ami csak még jobban megijeszti a helyieket.

Halász Lászlóék hajtóvadászatot indítottak a gonosz ellen, és most egy csirkehálót akarnak szerezni, amivel akár fogságba is ejthetik a félelmetes ragadozót.

Csirkeháló kellene

A „legmagyarabb folyó” amilyen gazdag volt halban, legalább annyira bővelkedett legendákban is. Csongrádon régebben még meséltek a Ti­­szában úszkáló hableányokról. A tiszai hajósok legendái szerint a sellőknek kibontott, hosszú hajuk és deréktól lefelé haltestük volt.

Legtöbben már nem hittek a létezésükben, képzeletbeli lé­­nyeknek tartották őket, ennek ellenére a nép egy ideig hitte, látta is a hableányokat. Főleg azok vették komolyan a létüket, akik a vasútállomás környékén, messze a Tiszától laktak, arrafelé még a két háború között is hittek a hableányokban.

A vízen járó emberek nemcsak a hableányokat tisztelték, más ember- és természetfölötti lényekben is hittek. Ezek többsége nem volt tetszetős külsejű, és nem is csábította, hanem inkább riogatta a halászokat, hajósokat és fürdőzőket, akik közül olykor egyet-egyet esetleg el is ragadott. Ezek a különféle ijesztő lények és tilalmak egyrészt a vízenjárókat óvták, másrészt pedig igyekeztek távol tartani a víztől a tapasztalatlan látogatókat, de balesetekkel kapcsolatos élmények is lappanghattak mögöttük.

Süvöltőről is beszéltek 

Tápén azt mesélték, hogy ott él víz alatti palotájában a Süvöltő, akinek tilos volt csapkodással, kődobálással zavarni a nyugalmát. Ha valaki mégis így tett, azt levitte a víz alá. Dühös hangját a visító malacéhoz hasonlították, erről kapta a nevét is.

Egy másik mondai lény, a Me­redt Testű arról volt híres, hogy váratlanul beugrott a csónakba, ott halottként elterült. Ha a halászok gyanútlanul, segítő szándékkal hozzányúltak, akkor a csónakot elsüllyesztette, de ha békén hagyták, akkor egy idő után kiugrott és eltűnt. Szeged környékén úgy tudták, hogy a „tetszhalott” nem ugrott be a csónakba, hanem me­redt testtel lebegett a víz színén, de ha a vízenjárók beemelték a hajójukba, azt elsüllyesztette, és a halászokat is magával ragadta.