Nem illik az elsőbbséggel visszaélni

A minap beszélgettem az első számú szegedi rollerjavító cég tulajdonosával, aki minden közlekedési probléma elsődleges forrásának az elsőbbség meg nem adását nevezte meg. Ezzel mélyen egyet tudok érteni. Azonban van a mérlegnek egy másik oldala is. Néhányan bántóan vissza tudnak élni az elsőbbségükkel. Járműtől teljesen függetlenül. Idősebb rokonaim szokták mondani, amikor valaki kényelmesen sétál át a zebrán a megálló autó előtt: meg lehet varrni a fenekén a nadrágot, miközben átkel. Mert megteheti. Mert neki elsőbbsége van. Nehogymár gyorsabban lépegessek, még mit nem!

A bosszantó közlekedők másik típusa az öngyilkosjelölt. A fülében zenét bömböltetve ugrik ki a zebrára sokszor parkoló autók takarásából. Annyi életösztön nincs benne, hogy legalább minimálisan vigyázzon magára. A minap épp nekem is volt szerencsém egyhez. Emberünk kapucniban lépegetett hatalmasakat, még halványan sem döntötte a fejét egyik irányba sem, hogy legalább a látszatát adja az elővigyázatosság némi szikrájának.

Könyörgöm, az autókat is emberek vezetik, egyelőre nem gépek. Mindenki hibázhat. Mindenki megijedhet egy pillanatra az épp hangosan megszólaló telefonjától, mindenkinek elterelheti egy másodpercre a figyelmét a hátsó ülésről felkiáltó gyermek vagy egy közlekedési szituáció. És máris megvan a baj. Egyik fél a temetőben végzi, a másik életre szóló lelki teherrel.

Élni kell az elsőbbséggel és nem visszaélni. Vigyázni kell(ene) magunkra és egymásra.