2024.03.16. 18:50
Tragikus balesetben elhunyt fiatal focistákra emlékeztek Makón – Galéria
Még az ég is siratta azokat a fiatal makói focistákat szombaton délután, akinek felavatták az emlékművét a Makó Arénában. A tizenéves labdarúgók 25 éve lettek egy tragikus közlekedési baleset áldozatai – a helyszínen annak idején állított emlékjel került most haza.
A tragédia helyszínén állított emlékjel 25 év után került haza. Fotó: Szabó Imre
Egy korosztály voltunk, többükkel játszottam annak idején együtt. Arra a tragikus napra pedig máig emlékszem
– mondta az autóbalesetben elhunyt fiatal makói focisták előtt tisztelgő megemlékezést szervező M-Foci Kft. ügyvezetője, Csernus Imre.
Mint korábban megírtuk, 1999. március 13-án a Maros UFC sportolói és edzőjük egy megnyert teremfocitornáról hazafelé tartva Lakiteleknél egy vasúti átjáróban vonattal ütköztek. A balesetet csak egy fiú élte túl. Négy játékos – Gera Gábor, Gráf Rudolf, Kolozsvári Gábor és Ponczok Attila – és az edző életét vesztette. A fiúk egy kivétellel 14 évesek voltak; Attila még fiatalabb, 13 esztendős. Az ütközés helyszínéhez közel nem sokkal később emlékművet állítottak. Negyedszázad után, hozzátartozók kezdeményezésére ez került most haza, a Makó Arénába.
Csernus azt mondta, a történtek annak idején az egész várost megrendítette. A fiúk ráadásul a legjobbak közé tartoztak.
Ha az ellenfél csapatában Ponci is ott volt, aggódtunk, mert kiváló játékos volt. Golyó úgyszintén. Kettejüket ismertem a legjobban
– idézte fel alakjukat.
Tragikus balesetben elhunyt fiatal focistákra emlékeztek Makón – Galéria: Szabó Imre
A Maros-parti városban ma is él a 25 évvel ezelőtti tragédia emléke. Aki már nem volt kisgyerek, fel tudja idézni, mit csinált akkor. Kovács Csabáné például, aki most ugyancsak ott volt a közel száz megemlékező között, a makói zeneiskola húszegynéhány tagú fúvószenekarának tagjaként muzsikált a fiúk temetésén.
Fogalmam sincs, mint játszottunk, csak azt, hogy pokoli nehéz volt. Mindannyian a kortársaim, barátaim voltak. Különösen Koló és Golyó. Fociztam is velük
– emlékezett.
A temetésen hatalmas tömeg volt. Mi a sír mellett álltunk, ott zenéltük, amihez hihetetlen lelkierő kellett. Senki nem tudta visszatartani a könnyeit, sírva muzsikáltunk
– tette hozzá.
Természetesen ott voltak az avatáson a hozzátartozók, sőt a tragédiát túlélt játékostárs is. Ők azonban – érthető okokból – nem szerettek volna nyilatkozni.
Az emlékjel köré szakadó esőben gyűltek össze virágokkal, mécsesekkel a megjelentek. A Maros UFC akkori alelnöke, jelenlegi elnöke, Gyömbér Péter szól néhány szót, érezhető megrendüléssel, el-elcsukló hangon. Azt ígérte, vigyázni fognak rá és mindig szívesen látják itt a szülőket, hozzátartozókat. A rövid, megható beszéd után ugyanaz a zene csendült fel, amelynek a hangjaira a kis koporsókat a mélybe eresztették: a Honfoglalás című film betétdala, a Kell még egy szó. Az emlékjelet egyébként úgy állították fel, hogy a pályára nézzen.
Így a fiúk látni fogják a meccseinket
– mondta Gyömbér.
