Filmkészítés egykor és ma

Szeged egyik legnagyobb filmes eseménye, a negyedik alkalommal megszervezett Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál zajlik a héten, amelyen a vetítések mellett nyilvános beszélgetésekre is be lehet ülni. Tegnap délelőtt a magyar filmtörténet két nagyszerű operatőrével, a tavalyi és az idei életműdíjas Kende Jánossal és Máthé Tiborral Szabó Gábor, a zsűri elnöke beszélgetett.

Nagy nevekkel dolgoztak

Kende Jánost a hosszú snittek mesterének tartják, a klasszikus Jancsó Miklós filmek tíz-tizenkét perces, vágás nélküli beállításaival vált nemzetközileg is elismertté. Pályáját Sára Sándor mellett kezdte, első filmes operatőri munkájáért díjat is kapott.

– Sára Sándor kiváló tanár volt, úgy véltem, tőle többet tanulok, mint az iskolában, ezért elég sokat lógtam. Akkoriban volt egy értelmiségi kör, akik összejártak, ott ismerkedtem meg Jancsó Miklóssal – emlékezett vissza a kezdetekre Kende.

Máthé Tibor többek között Szász Jánossal, Gárdos Péterrel és Enyedi Ildikóval dolgozott együtt, az ő nevéhez fűződnek olyan nagy hatású alkotások mint Az én XX. századom, a Simon mágus vagy a Woyzeck.

A film illúzió marad

– A technika nagyon sokat változott, de a film mindig is egy illúzió volt, egy álom. A filmvetítés régen ritka esemény volt, ma már a hétköznapok része lett, de léptékbeli különbség megmaradt. Nem ugyanaz az élmény egy színész arcát egy 4-5 méteres mozivásznon nézni, mint otthon. A filmben a színész a legfontosabb, hogy mit tud átadni a nézőnek. Az operatőri munkára is mindig úgy tekintettem, hogy kapocs vagyok a színész és a néző között, azon voltam, hogy technikailag a lehető legjobban segítsem a színészt, aki olyan érzelmeket és gondolatokat közvetít, amely megfogja a nézőt – mondta Máthé Tibor.

Digitalizált szakma

A beszélgetést filmbejátszásokkal színesítették, részleteket láthattunk Jancsó Miklós a Szörnyek évadja című alkotás werkfilmjéből, amely az operatőri munkába engedett betekintést. A két operatőr beszélt a filmes technikák váltakozásairól, a fekete-fehér film és egy színes mozgókép rögzítésének fontos különbségeiről, valamint a digitális filmkészítésről is, és arról a jellegzetesen mai jelenségről, hogy ma már mindenki tud fotózni és filmet rögzíteni – akár a telefonjával.

– Tisztelem a digitális filmezést, de részben miatta hagytam abba a filmkészítést. Egy nap rájöttem, hogy nekem ebben már semmi örömöm nincs – jegyezte meg Kende János. Azt mondta, a digitális világnak az az előnye, ami egyben a hátránya is, hogy mindenki filmezhet. De, hogy ebből kinek van hozzá tehetsége, az csak idővel válik el.

– Ma már mindenki digitális képzést kap. A régi filmeknél nem lehetett végtelenszer felvenni egy jelenetet, ez sokkal nagyobb fokú fegyelmezettséget, koncentrációt igényelt mind a rendező, mind a színész, mind az operatőr részéről – tette hozzá Máthé.

A beszélgetés végén levetítették azt a néhány perces meglepetésalkotást, amelyet Kende János születésnapjára a tanítványai készítettek az egykori kollégák és a családja közreműködésével.