A pekingi olimpián is úszott a vásárhelyi képzőművész

Máté Hunor 1983-ban született Szegeden. Élete első 5 évét Hódmezővásárhelyen töltötte, amit meghatározó korszaknak tekint.

Máig szívesen emlékszik a Gosztonyi utcára

– Édesanyám és édesapám, Lantos Györgyi és Máté István szobrászművészek. A Gosztonyi utcában éltünk egy műtermes lakásban. Szuper gyermekkorom volt. Szüleim otthon dolgoztak. A három műteremlakásból a miénk volt a középső. Édesanyám a kertet is gyönyörűen gondozta, ami „ragadós lett”. Képzőművész szomszédaink is rákaptak a kertszépítésre. Igazi kis paradicsomot alakítottak ki – mesélte Máté Hunor, aki bármerre lépett, művészet vette körül, hiszen szülei barátai is hasonló érdeklődésűek voltak.

Meszes teknőben fedezte fel a Tiszát

– Ötéves koromban költöztünk el Csongrádra. Szüleim ma is ott élnek, a házukhoz műterem és öntőműhely is tartozik. Vásárhelyre azonban sokat jártunk vissza a rokonokhoz, vagyis igazából sohasem szakadtam el ettől a várostól. Csongrádon Bokros felé, a Tisza-oldalba költöztünk. Gyönyörű, vadregényes táj vette körül mindig is az otthonunkat. Miután odaköltöztünk, áradáskor az új barátaimmal elmentünk egy meszes teknőben csónakázni. Az akácosból vágtam evezőnek, vagy inkább meghajtónak való botot.

Azzal löktük magunkat a kiáradt Tiszában. Meghódítottuk, felfedeztük a környéket. Később a szüleim is megtudták ezt, hiszen büszkén meséltük mindenkinek a kalandjainkat. El lehet képzelni, mit érezhettek... Az első dolguk az volt, hogy beírattak egy úszótanfolyamra. Ekkor 6-7 éves voltam.

Lehet, hogy így utólag ez hihetetlenül hangzik, de nem voltam hajlandó bemenni a medencébe.

Ültem a lépcsőn, a lábam csak bokáig volt a vízben. Körülbelül 3 tanfolyam telt így el. Több oktatót is „elfogyasztottam”, miután jött egy olyan edző, aki mégis rá tudott venni, hogy belemerészkedjek a vízbe. Onnantól tulajdonképpen a medencében ragadtam – idézte fel a vízzel való barátkozását.

A vér nem vált vízzé

Közben a képzőművészeti környezet is formálta a gyermek Hunort. Bár szülei nem erőltették a festést, szobrászkodást, érdekelte a dolog, természetesnek tekintette, hogy mindennap rajzol, vagy alkot valamit. Még alig volt 6 éves, amikor csalódás érte. Egy pályázatra készült, napokig alkotott. A kis műve azonban annyira jól sikerült, hogy kizárta a zsűri, mert azt hitték, hogy a szobrász szülők besegítettek az alkotásba, pedig nem így történt. Szerencsére az alkotókedve erősebb volt, mint a csalódottsága, így továbbra is „művészkedett”.

– A sport miatt az iskolai tanulmányaimnak jó néhány állomása volt. Csongrád után Szentesre igazoltam úgy 4–5. osztályos koromban, a sportban és a tanulmányaimban egyaránt. Kemény időszak volt. Hajnalban keltünk a szüleimmel, akik elvittek Szentesre edzésre, utána iskola, ismét edzés, és délután 6-7 óra körül értem haza. Akkor ültem neki a házi feladatoknak és a tanulnivalóknak. Hétvégén pedig versenyeztem.

Siker sikert követett

A kemény munka meghozta az eredményét. Az első igazi sikereit a gyermekbajnokságon érte el, 100 és 200 méteres mellúszásban is magyar bajnok lett, majd a serdülő és az ifjúsági korosztály legjobbja, 2001-ben pedig már ifjúsági Európa-bajnokként állhatott a dobogó legfelső fokára, hogy néhány eredményét említsük, majd jöttek a felnőtteredmények is. Felnőtt Eb-döntős volt, (rövidpályás Eb 5.), US Open-érmes, amerikai egyéni és csapat bajnok Mid-Con Conference valamint NCAA All-American bajnok és kétszeres olimpikon.

Az első tanítási napon megkérdezték a diákokat, ki hogyan képzeli el a jövőjét. Én rávágtam, hogy ifi Eb-t szeretnék nyerni, és sportösztöndíjjal Amerikában tanulni.

– Güttler Károly volt a példaképem. Tízéves voltam, amikor a sheffieldi Európa-bajnokságon 100 méter mellúszásban új világcsúccsal, 1:00,95-ös idővel lett első. Akkor döntöttem el, hogy én ezt az időt megúszom. Sikerült, végül Pekingben jött össze. Én voltam az első magyar, aki ez alatt az álomhatár alatt teljesített Güttler után, 1:00.93-mas idővel. Máté Hunor Szentesen, a Közgében járt középiskolába.

Oakland, majd Michigan

– Az első tanítási napon megkérdezték a diákokat, ki hogyan képzeli el a jövőjét. Én rávágtam, hogy ifi Eb-t szeretnék nyerni, és sport­ösztöndíjjal Amerikában tanulni. Nem mindenki hitt bennem, de senki és semmi nem téríthetett el a célomtól. Végül mindkettő sikerült.

A sportoló érettségi után még egy évig itthon maradt, az edzések mellett készült az amerikai érettségire és a nyelvvizsgára. 2005-ben Michiganben az oaklandi egyetemre került, de a képzőművészet miatt váltott, és Alabamában folytatta a tanulmányait, amit élete meghatározó időszakaként tart számon, máig szívesen gondol vissza az akkori évekre.

– Sportösztöndíjjal kerültem ki, rendszeresen edzettem az egyetemi sportcsapatban, jöttek ott is az eredmények. Az úszás mellett humán és képzőművészet szakon tanultam és szereztem diplomát, majd később a szobrászat mesterszakot Temesváron végeztem el.

Osztrák színekben jutott ki az olimpiára

Az amerikai egyetemi évek közben egy osztrák csapathoz igazolt. Osztrák állampolgár lett, és bekerült a nemzeti válogatottba is.

– Mivel az amerikai évek alatt nem szerepeltem a magyar válogatottban, így szabadon igazolhatóvá váltam. Még Amerikában keresett meg egy osztrák edző, aki leigazolt a klubjához, a Teresianumhoz. Ekkor már a visszavonulásomat terveztem, mert az amerikai egyetemi bajnokságban elértem a kitűzött eredményeket. Az osztrák úszószövetség akkori elnöke felajánlotta az osztrák állampolgárság megszerzését is, ha az általuk megadott szintidőt teljesítem.

Összejött a verseny, az ígéretet betartották.

Máté Hunor huszonkétszer lett osztrák nemzeti bajnok, öt rekordot is úszott a „sógorok” színeiben. 2008-ban pedig két számban is kvalifikálta magát a pekingi olimpiára.

– Századmásodperceken múlt, hogy az olimpián nem jutottam be a középdöntőbe. De ilyen a sport, kell hozzá szerencse is.

Új kalandok várnak rá: Hamarosan apa lesz

Hunor 2012-ben fejezte be az ak­­tív sportolói pályafutását. Élete másik szakaszba lépett, edzőként folytatta tovább. Ebben az évben fejezte be a szobrász mesterképzést is, és így, hogy már nem sportolt, több ideje jutott a művészetre is. Édesanyjával közösen készítették Szentesen a Büszkeségpontot, az 1956-os emlékművet. Ő készítette ugyancsak Szentesen az olimpiai emlékművet, Csongrádon pedig a szovjetek áldozatainak emlékművét álmodta valóra, tavaly ősszel Nagycenken avatták fel a gróf Széchenyi Ödönről készült bronz mellszobrát, de Lengyelországban is látható egy műve. A szobrászat mellett a festészet is kitüntetett helyet kap az életében. Hódmezővásárhelyen legutóbb 2019 tavaszán láthatta a közönség a Kapuk című kiállítását.

– A Covid19 miatt most gondolni sem lehetett kiállításokra, de ha egyszer vége lesz, megszervezem a következő kiállításom domborművekből és festményekből, a témája pedig a szubjektív idő lesz, hogy milyen az egyén belső időészlelése, ki hogy éli meg ezt egy esemény kapcsán. Mennyit jelent akár egy századmásodperc... – tudtuk meg a művésztől, sportembertől, aki egyébként olyan ígéretes tehetségeket edz a Hód Úszó SE-nél, mint például Ugrai Panna és Gál Olivér.

Élete párját is a medencéből választotta.

Juhász Adél 2014-ben 200 méter pillangóban junior Európa-bajnok volt. Most kettejük életében is nagy szerepet tölt be az idő, talán már csak ezért sem véletlen, hogy ez lesz a következő kiállítása témája. Adél és Hunor visszafelé számolják a napokat. Egy hónap múlva várják a kisbabájuk érkezését. A kislány neve Hanna lesz, de hogy az úszás és a képzőművészet milyen szerepet játszik majd az életében, ezt majd a gyermekre bízzák a szülők.