Tizenöt éve alakult meg a Dankó Pista Nótakórus

Az idén 15 éves szegedi Dankó Pista Nótakórus előzménye az 1994-ben alakult Magyarnóta Szerzők és Énekesek Dél-magyarországi Egyesülete volt, amely az első évtizedben az Alsóvárosi Kultúrházban, a Kapcában tartotta előadásait, nótás klubdélutánjait. A későbbi tagok közül többen eljártak oda, szerettek énekelni, elhatározták, meg is tanulnak, és megalakították a nótakórust, amely a legnagyobb magyar dalköltő, Dankó Pista nevét vette fel – derül ki az egyik alapító, a ma 86 éves Fábián Ferenc 10 éves jubileumra írt emlékezéséből. A tagságot ma is nyugdíjaskorúak alkotják.

Az első lépéseknél Balla Mi­­hály, Benkő Zsolt, Csorba József, a már említett Fábián Ferenc, Filó Józsefné Jutka, Joó Jánosné Erzsébet, Ménesi Etelka, Mészáros Józsefné Irén, Németh Béláné Mária – ő és Fábián már „csak” tiszteletbeli tagok, illetve Feri bácsi örökös tiszteltbeli elnök –, Oláh László, Sarnyai István, Szabó Eszter, Szanda György, Szurcsik Mihály és Tóth Kálmánné volt ott. Akivel Ópusztaszeren emlékeztünk, Varga Sándorné, 2014-ben csatlakozott a kórushoz.

– Valakinek addig mondjuk el, hogy mennyire szeretjük és tiszteljük, amíg elmondhatjuk. Hogy hallja, és mi is tudjuk, hogy hallja

– jegyezte meg Ida mama Fábián Ferencre célozva.

– Folyamatosan fejlődtünk, és büszke vagyok arra, hogy a három arany minősítésnek, amelyet 2014-től 2018-ig szereztünk, már magam is részese lehettem – közölte Varga Sándorné. Első megmérettetésük 2012-ben volt Újszegeden, ők is rendeztek dalos találkozókat, amelyekre például Alsóvárosról, Baksról és Szegvárról hívtak vendégeket, maguk is több helyen felléptek.

Az énekórákat 12 éve Makra András zenetanár vezetésével tartották Szegeden, mostanában a Senior Centerben, egészen a koronavírusig.

– Nem tudtuk megrendezni a dalos találkozót, sem tavaly, sem idén. Nagyon sajnáljuk, mert a szívünkben dal van

– mondta elérzékenyülve Ida mama. Több mint 1 éve nem találkoztak, Makra András küld nekik zenei anyagot, azt éne­­kelgetik otthon. A járvány idején is figyeltek egymásra, minden tagnak varrtak két-két maszkot.

– Alig várjuk, hogy újra ta­­lálkozhassunk, legyenek mi­nősítők, fesztiválok. Három arany minősítést már szereztünk, és szeretnénk elnyerni az Aranypáva-díjat. Ahhoz pedig nem lesz elég tartani a szintet, fejlődni kell

– mondta a búcsúzáskor Varga Sándorné Ida mama.