Lelkek és értékrendek ütköztek

A Füst Milán több mint húsz nyelvre lefordított, irodalmi Nobel-díjra jelölt regényének történetéből készült A feleségem története című film világpremierjét a Cannes-i Filmfesztiválon tartották. A nagyszabású, közel három­órás magyar, német, olasz és francia film egy férfi és egy nő, egy férj és egy feleség féltékenységgel, vágyakkal, hazugságokkal, súrlódásokkal és sérülésekkel zsúfolt kapcsolatán keresztül mutatja be két értékrend találkozását, összeütközését és lelket tépő, de egyben azt át is alakító harcát.

Élvezet és kontroll

A történet az 1920-as évek Európájában játszódik, főszereplője egy holland hajóskapitány, Jakob Störr (Gijs Naber), aki a huszadik század klasszikus férfialakja. Becsületes, a munkájának élő férfi, aki hisz a társadalmi szabályokban és szerepekben, és képes kontrollálni érzéseit. Ám, míg a tengeren magabiztos, a szárazföldön annál bizonytalanabb. Egy vacsora után magához hívatja a teherhajó szakácsát, mert ismét gyomorpanaszok gyötrik.

Arra a következtetésre jutnak, hogy a probléma oka egy feleség hiánya. Störr kapitány döntést hoz, és egy párizsi ebéd során közli barátjával, hogy elveszi az első nőt, aki belép az étterem ajtaján. Megérkezik Lizzy (Léa Seydoux), a szeszélyes, bohém, izgalmakra éhes francia lány, és elfogadja a kapitány ajánlatát. Elkezdődik a két idegen különös utazása, mely során végighaladnak a szerelem legkülönbözőbb fázisain, megtapasztalva boldogságot, kételyt, hazugságot, magányt, dühöt.

– Lizzy valami elemi dolgot tud az életről, olyan értelemben, hogy túllép azon a fajta maszkulin elvárásrendszeren, amiben nevelődött a kapitány. Ami egyfajta kontrolligény, hogy az ember legyen ura a saját életének. Lizzy azonban valaminek a része akar lenni ahelyett, hogy az irányítója lenne – magyarázta Enyedi Ildikó.

Nőies és férfias városok

A film látványvilágának minden eleme – a városok, a tenger színe és morajlása, a fény játéka, sőt még a házaspár lakásainak kialakítása is – szimbolikus jelentéssel bír, melyről Láng Imola látványtervező beszélt. Párizs légies könnyedsége, pezsgő társadalmi élete, a házaspár ottani világos, tágas, elegáns bútorokkal berendezett otthona Lizzy személyiségével állítható párhuzamba, míg a hamburgi Speicherstadt kikötő ridegebb, vörös téglákkal kirakott, durvább és levegőtlenebb hangulata, az ottani lakás fénytelensége és ódon bútorai a kapitány jellemének allegóriája.

– A hamburgi lakás megformálása is a hajókhoz kötődik, egyfajta nehézkedés tapasztalható benne az alaprajza és a berendezése tekintetében is, mely ellenpontozza a párizsi könnyedséget. Utóbbi terei jóval átláthatóbbak, bútorai filigránabbak – részletezte a látványtervező.

Kulisszatitkok

A rendező kulisszatitkokat is elárult a közönségtalálkozó résztvevőinek, például a főszereplők kiválasztásáról. Elmondta, eredetileg egy norvég színész játszotta volna Störr kapitány szerepét. Már a jelmezek is rá voltak szabva, mikor úgy döntött, az egyik diákja diplomafilmjében látott, holland Gijs Naberhez jobban illik a karakter. A Lizzyt alakító Léa Seydoux-t pedig eleinte egyáltalán nem tudta elképzelni a szerepre.

– Léa nagyon aktív lény, de Lizzynek éppen a csöndjével kell generálnia egy komoly erőteret. Végül csak rábeszéltek, hogy találkozzam vele. Előbb ott voltam a kávézóban, és végignéztem, ahogy a keskeny mellékutcán közeledik civilben a helyszínre. Nem tudta, hogy bárki nézi, és akkor valami gyönyörű csöndet és érzékenységet láttam körülötte. Mire beért a kávézóba, már eldöntöttem, hogy mégiscsak ő lesz Lizzy – mesélte Enyedi Ildikó.

A film látványvilágának minden eleme – a városok, a tenger színe és morajlása, a fény játéka, sőt még a házaspár lakásainak kialakítása is – szimbolikus jelentéssel bír.