Sorozatkritika

2023.03.19. 10:00

Sorozatkritika: A tanácsadó

A kétszeres Oscar-díjas Christoph Waltz a frászt hozza ránk ördögi vigyorával az Amazon Prime legfrissebb minisorozatában, A tanácsadóban. Nem tudni biztosan, a vérfagyasztó megjelenésen kívül mit is csinál voltaképpen, mégis eléri a célját.

Lass Péter

Már az első rész után világossá válik, hogy A tanácsadó erőteljesen rétegsorozat, vagyis nem fog mindenkinek tetszeni. Ezt az állítást tanúsítják a nemzetközi színtéren eddig megjelent kritikák is, amelyek sok esetben nem is igazán tudják hová tenni ezt a mindössze nyolcszor félórás alkotást. Tony Basgallop sorozata valójában egy adaptáció: egy bizonyos Bentley Little azonos című regényéből (The Consultant) készült, ami hazánkban sajnos még nem kapható. Hogy ez a kiadói adósság továbbra is adósság marad-e, az a sorozat itthoni sikerétől is függhet – rajtam nem fog múlni a kiadás, az biztos.

Műfaját tekintve A tanácsadó a thrillerhez áll a legközelebb. Ha pontosabbak akarunk lenni, azt mondhatjuk, hogy lélektani thriller, aminek atmoszféráját sötét, szatirikus humor lengi körül. Sztorija a fausti történethez kapcsolódik. Már maga a mű címe is előrejelzi, hogy az ördögi karakter látszólag semmit sem csinál, pusztán tanácsokat osztogat, amiről az ember majd eldönti, hogy megfogadja-e őket. Az ördög legfeljebb csábít, de a tettek mezejére már az ember lép – amennyiben szerződést köt a sötét oldallal. A Christoph Waltz által életre keltett Regus Patoff úgy foglalja el egy videójátékokat fejlesztő cég megüresedett vezetői pozícióját, hogy közben csak arra vár, mikor adhatja át a helyét valaki másnak, egy arra alkalmas embernek. E rejtélyes figura hatalma tehát csak addig tart, amíg át nem adja a hatalmat annak, aki nemcsak megfogadja a tanácsokat, hanem maga is eljut odáig, hogy tanácsokat adjon. Hogy ennek a hatalomnak a megszerzéséhez az embernek gyakorlatilag ki kell vetkőznie önmagából, az egy szükséges velejáró, a próbatétel teljesítése. Az ördögnek nincs mindenkivel terve, csak az arra legméltóbbakkal. Le kell szögezni ugyanakkor, hogy az eddig leírtak csak egyféle értelmezése A tanácsadónak. A címszereplő van annyira misztikus figura, hogy megnyissa az értelmezések különböző horizontját. Mindazonáltal az is elképzelhető, hogy többet látok bele a sorozatba, mint ami valójában benne van. Ha valakinek már az első epizód sem nyeri el a tetszését, az ezt követően akár bele is unhat a továbbiakba, mert az információk adagolása bizony nem tökéletes. Túl kell lenni a játékidő felén ahhoz, hogy végre érdemleges információk birtokába juthassunk, és még azokról is kiderülhet később, hogy tévútra visznek. Az persze, hogy ekkor már túlvagyunk a játékidő felén, annyira nem vészes, ugyanis – mint ahogy már említettem – A tanácsadó egyáltalán nem hosszú, simán ledarálható az egész sorozat egy délután alatt. A készítők engem

már a cold opennel kilóra megvettek, pedig a címszereplő akkor még épphogy csak megjelent – szó szerint a semmiből.

Van egy igazán markáns, vészjósló hangulata a sorozatnak, ami több tényező összeadódásából ered. Az alkotók remekül bánnak a színekkel, kihasználva a színszimbolikának köszönhető többletjelentést. A címszereplő alulról történő fényképezése látványosan gyakori, ahogyan az is, hogy csak üvegen keresztül látjuk Regus Patoff homályos alakját. Előbbi talán a hatalmat, utóbbi pedig a kiismerhetetlenséget fejezi ki. Christoph Waltz alakításáról is szót kell ejtenem, ugyanis az ő teljesítménye is rengeteget hozzátesz A tanácsadó hátborzongató atmoszférájához. A felvezetőben már említettem, hogy az osztrák színész már két Oscar-díjjal is büszkélkedhet (Becstelen brigantyk és Django elszabadul), én mégis azt megkockáztatom, hogy sosem volt még ennyire jó. Ha más nem, az, hogy egy ilyen kaliberű művész elvállalta a sorozat főszerepét, bizonyítja, hogy nem akármilyen sorozatról van szó. Hála Waltz alakításának Regus Patoff delejező tekintete a mű megtekintése után még sokáig velünk marad. Mindezeken túl emlékezetes A tanácsadó intrója is, amiben ördögien rejtélyes, vagy inkább rejtélyesen ördögi motívumok bukkannak fel, vészjósló zenei aláfestés kíséretében.

Színészi fronton Waltz mellett két ifjú titán jeleskedik. Az egyikük Brittany O’Grady, aki a Fehér Lótusz első évadából lehet ismerős, a másikuk pedig az a Nat Wolff, aki huszonnyolc éves kora ellenére már igen tekintélyes filmográfiával rendelkezik (pl. Papírvárosok, Csillagainkban a hiba). Ők ketten remek asszisztenciát szolgáltatnak Christoph Waltz alakításához. És hogy mit hoz a jövő a sorozat számára? Azt gyanítom, hogy A tanácsadó megmarad minisorozatnak, hiszen egyrészt normális módon be lett fejezve, másrészt regényből készült, ami eleve egy kész mű, harmadrészt pedig egyelőre nem olyan sikeres, mint amilyennek szerintem lennie kellene.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában