Sorozatkritika: Holdlovag

A Holdlovag eddigi egyetlen évada a Disney+, Marvel-hősökben bővelkedő kínálatában érhető el, valahol eldugva mélyen, mint valami szunnyadó szarkofág egy piramis rejtekében. Főszereplői között olyan nagy neveket találunk, mint Oscar Isaac, Ethan Hawke és az Oscar-díjas F. Murray Abraham – igaz, ő „csak” az egyik központi karakter hangját adja. Nem akármilyen sztárok dolgoztak tehát a produkción, aminek a megrendezését olyan fiatal tehetségekre bízták (Aaron Moorhead, Justin Benson és Mohamed Diab), akik mindezidáig leginkább a horror és a thriller világában jeleskedtek. Kedvelt műfajaiktól az alkotók ezúttal sem távolodtak el túlzottan, hiszen a Holdlovag világa nem fukarkodik a rémisztő jelenetekkel. Persze nem kell megijedni, a Marvel stúdió most is gondoskodik arról, hogy a horrort bőven átitassa mesével, kalandokkal, vicces beszólásokkal. Miközben – és ez a Holdlovag igazi ütőkártyája, ha úgy tetszik, szuperereje – a mindössze hat epizódból álló minisorozat a képregényes máz alatt valójában egy többszörös személyiséggel rendelkező ember kálváriáját meséli el. 

Kezdjük mindjárt azzal, mennyire jó választás a címszerepre Oscar Isaac! A kubai-guatemalai származású színész kiköpött Holdlovag, már csak külső adottságaiból adódóan is. Itt érdemes megjegyezni, hogy Isaac nem először ölt magára szuperhősjelmezt, és bizony a legutóbbi alkalommal is egyiptomi gyökerekkel rendelkező hőst formált meg. Akkori karaktere, Apokalipszis egy világuralomra törő mutáns volt, ennélfogva egyértelműen gonosz, negatív hős. Holdlovagról viszont igencsak nehéz megmondani, micsoda: a jók oldalán áll, vagy a sötét oldalt erősíti? Annyi bizonyos, hogy egy Khonshu nevű istenséget szolgál, akit a több isten valamiért kitaszított, és most keresi a lehetőséget, hogy megtorolja hányatott sorsát, illetve ezzel egyidejűleg megakadályozza egy másik isten, Ammit teljhatalomra törő terveit. A két isten tulajdonképpen egy nagyszabású cicaharcot folytat egymással, aminek az emberiség az elszenvedője, eszközei pedig egyik oldalon Holdlovag, másik oldalon pedig Arthur Harrow, aki Ammit hű szolgálója.  

Oscar Isaac azért is remek választás Holdlovag szerepére, mert kiválóan ábrázolja a karakter többszörös személyiségét. A két én (Marc és Steven) homlokegyenest különbözik egymástól, hiszen az egyikük egy félszeg kisember kutató elmével, a másikuk pedig az a típus, aki előbb üt, és csak utána kérdez. A két én tud egymásról, és ez a tény, illetve az ebből fakadó jelenetek igencsak szórakoztatóvá teszik a Holdlovagot. A készítők remekül oldják meg, hogy legyen epizód, amelyben Marc segíti ki Stevent, de legyen olyan is, amikor Steven segít Marcnak. Egy jó darabig torzsalkodnak egymással, de szép lassan fel kell ismerniük, hogy torzsalkodás helyett sokkal többre mennek, ha kiegészítik egymást. Az Ethan Hawke által életre keltett gonosz jóval kevesebb teret kap, mint a címszereplő, ezért nem is tud annyira kibontakozni. A motivációi viszonylag hamar ismertté válnak, amitől persze nem fogjuk őt jobban megkedvelni, ugyanakkor sajnos félni sem igazán tudunk tőle. Egyáltalán nem a színész hibája, mindenesetre az tény, hogy Arthur Harrow fellépése nem említhető egy lapon a legjobb Marvel-gonosztevők karizmájával. 

Egy szuperhősös sorozat esetében aligha mehetünk el szó nélkül a látvány, illetve az akciók megjelenítése mellett. A Holdlovag ebben a tekintetben tisztes középszer. Látszik, hogy nem ez az a sorozat, amivel technikai forradalmat akart csinálni a stúdió, ugyanakkor el kell ismerni, hogy képi világa épp eléggé markáns ahhoz, hogy elkülönítse a többi hasonszőrű sorozattól. Érdekesség, hogy sok jelenetet Szentendrén forgattak, továbbá a forgatókönyvben szereplő londoni múzeum valójában a Szépművészeti Múzeum. Nyugodtan hízhat a májunk, a magyarországi környezet ugyanis tökéletes miliőt biztosít a Holdlovag világának. A képi effektusok, trükkök ugyancsak az „oké, elmegy” kategóriát erősítik, az meg már ízlés kérdése, kinek jön be a címszereplő szuperhősjelmeze (nekem nagyon). Kritikám nem titkolt célja, hogy ezt a kevéssé ismert Marvel-sorozatot – amennyire csak lehetséges – kiemelje a feledés homályából, már csak azért is, mert azoknak, akik szeretik a szuperhősfilmeket (és márpedig vagyunk egy jópáran!), képes lehet újat mondani, képes lehet szórakoztatni. Fájdalmasan kevés, mindössze hat epizód – eddig. Pusmogják azonban, hogy a Holdlovag még visszatérhet a képernyőre!