Lore – sorozatkritika

Amióta csak létezik, az úgynevezett true crime (al)műfaji kategória óriási népszerűségnek örvend. Nem véletlenül, elvégre egy-egy alkotás megítélésén valóban sokat dobhat az, hogy nem kitalált a sztori. Az alkotókat pedig nem elegáns azzal vádolni, hogy hatásvadász, amit művelnek, hiszen – mondhatják védekezésképpen - nem ők találták ki a történetet, pusztán hűen elmesélik azt. Igaz ami igaz, legtöbbször még belegondolni is eleve hátborzongató, hogy a képernyőn látott szörnyűségek mind megtörténtek.

A Lore (Babonák) című sorozat még 2015-ben podcast műsorként indult. Kiagyalója, Aaron Mahnke ügyesen ráérzett arra, hogy a közönség zöme valósággal szomjazza a hiedelmekről, babonákról szóló sztorikat, sőt a mai világban – egy olyanban, amit messzemenőkig áthat a tudomány és a technológia – talán minden korábbinál nagyobb a folklór vonzereje. Hogy miért említem egy lapon a babonákat és a true crime-ot? Azért, mert Aaron Mahnke is keveri a két fogalmat.

A Lore első évada 2017-ben jött ki, a második pedig egy évvel később, 2018-ban. A sorozat tehát már évek óta teljes egészében megtekinthető az Amazon Prime-on, mégis csak nagyon kevesen emlékeztek meg róla (legalábbis itthon). Pedig érdemes róla beszélni, érdemes a figyelmünkre. De! És akkor itt most ez egy nagy DE, mert óriási különbség van a sorozat két évadja között – messze az első javára. Nem véletlen, hogy Mahnke nem folytatta tovább, nem véletlen, hogy csak kevesen írtak róla, hiszen meglehetősen rossz szájízzel kapcsoljuk ki a tévét utána. Számomra teljességgel érthetetlen, hogy Mahnke miért gondolta jó ötletnek azt, hogy változtat az eredeti koncepción. El is magyarázom, miről van szó. Az első évadban hat különböző babonát ismerhetünk meg, a témák a következők: 
   • tuberkulózus
   • lobotómia
   • alakváltás
   • poltergeist
   • farkasemberek
   • játékbabák

Itt most lehet, hogy többen felszisszentek, mivel sajnos sem a tuberkulózis, sem a lobotómia nem tartozik a babonák körébe, de – és akkor ez most megint egy nagy de, bár nem akkora, mint az előző – a sorozat úgy mesél ezekről a valós eseményekről, hogy közben számos hiedelemről is szót ejt. Amik történetesen a tbc-hez vagy épp a lobotómiához kapcsolódnak. Sőt, voltaképpen a Lore első évada arra az érdekes koncepcióra épít, miszerint a tudomány és a folklór sokáig mennyire nem különült el egymástól. A tudósoknak sokszor sziszifuszi küzdelmet kellett folytatniuk a különféle hiedelmekben hívő emberekkel szemben, és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy volt idő, amikor még a tudomány maga is csak gyerekcipőben járt, tehát amit annak idején tudományosnak gondoltak (például a lobotómiát), arról később kiderült, hogy nem felel meg a tudományos módszertannak (és akkor most meglehetősen finoman fogalmaztam). Mint látjuk, témáit a Lore első évada a folklór világából veszi, vagyis viszonylag könnyű dolga van, hogy végig érdekes maradjon. Ám az alkotók nem elégszenek meg pusztán annyival, hogy száraz dokumentarista stílusban felmondják nekünk a leckét. Mahnke és stábja markáns stílusjegyeket is felvonultat, amik az izgalmas témák mellett koncepció további részét képezik.

Minden egyes epizód úgy épül fel, hogy van egy fő cselekményszál, ami az adott téma köré épül, és amit színészek játszanak el, korhű jelmezekben, korhű díszletek között. Ezekre annyit mondok csak, érdekesek, többnyire jól eljátszottak, viszonylag hitelesek. A Lore első évada azonban nem ettől igazán jó, hanem a fő sztoriba ágyazott információmorzsáktól. A központi cselekményszálat ugyanis olykor meg-megszakítják bizonyos kitérők, amik a szóban forgó témáról szólnak, azt színesítik, gazdagítják. Ezeket a kisebb-nagyobb anekdotikus kitérőket a készítők kreatív módon mesélik el, hol izgalmas animációval, hol pedig hátborzongató archív felvételekkel. No és ebből a kreativitásból gyakorlatilag semmi sem marad a második évadra.

Ebben is hat rész van, mindegyik epizód másról szól, de itt már leginkább true crime-ot látunk, nem babonákat. Egy megoldatlan gyilkosság miért lenne babona? Attól, hogy vannak bizonyos hipotézisek a gyilkos kilétével kapcsolatban? Az évad elején Mahnke még ügyelt arra, hogy valamicskét megidézze az első évad stílusát, bizonyos megoldásait, hiszen a második évad első epizódjában néhol még kapunk informatív feliratokat a fő sztorit gazdagítva, a második epizódban pedig egy animációs betét árulkodik arról, hogy a sorozat kiagyalója teljesen még nem jár tévúton. Aztán viszont szinte teljes érdektelenségbe fullad a sorozat. Az első évad izgalmát már hírül sem találjuk, kizárólag a színészeket látjuk, ahogyan jól-rosszul eljátszanak egy, a múltban megtörtént bűnesetet. Ha fordítva történt volna, tehát ha az első évad lenne ilyen gyenge, a másodikban pedig javítana a hibákon Mahnke, azt megérteném. De így, most komolyan? A Lore első évada minden tizenhat éven felülinek ajánlott, aki a történelem sötétebb, ritkán elmesélt fejezeteire kíváncsi. A második évaddal pedig senki ne fáradjon, én már meghoztam ezt az áldozatot.