2023.11.03. 07:00

Csonttal, gatyával, faággal és párnával is jósoltak – Csokorba gyűjtöttük a Márton-, Katalin- és András-napi néphagyományokat

Szent Márton vesszejének mágikus erőt tulajdonítottak a néphagyományban, az elfogyasztott liba csontjából pedig jósoltak. Katalin napján a leányok meggyágat vágtak, hogy megtudják, közel van-e már a lánykérés. András napján pedig férfi kalap és gatya is került az algyői leányok párnája alá. Hogy miért, arról Kulik Melinda muzeológus mesélt lapunknak.

Koós Kata

„A párnámat rázom, Szent Andrást várom, mutassa mög a jövendőbeli párom!” – skandálták András napján a leányok.

Fotó: Fortepan / Erdei Katalin

November 6-hoz a szegedi kovácsok egy vallási töltetű tanmeséje kapcsolódott a néphagyományban. Lénárd alapvetően egy bajor-osztrák szent volt, akinek tiszteletét átvették a magyarok. Lénárdot a kovácsok és a bilincsbe vetett rabok védőszentjeként tisztelték. Kulik Melinda, az alsóvárosi Napsugaras Tájház munkatársa lapunknak elmondta, a történetet Kálmány Lajos rögzítette gyűjtésében, amely szerint Lénárd káromkodós, iszákos ember volt. Egy nap meg akart egy szamarat patkolni, amikor Jézus Szent Péterrel együtt éppen arra járt, és beálltak neki segíteni. Jézus levágta a szamár lábát, megpatkolta, majd visszaforrasztotta. Ezt látva Lénárd maga is hasonlóan cselekedett, de neki nem sikerült visszaforrasztani a szamár lábát, ezért a távozó Jézus és Szent Péter után futott, és szemrehányást tett nekik. Erre Jézus azt mondta neki, hogy kezdjen el imádkozni. Lénárd hazament, magába szállt, imádkozott, mire a szamár lába visszaforrt a helyére. Innentől kezdve nem volt iszákos és nem káromkodott többé.

Libalakoma az egészségért

A hónap jeles napjainak sora november 11-én Márton napjával folytatódik.

Tápén úgy tartották, hogy ha ez a nap lucskos, akkor nem lesz fehér karácsony. Az ország többi részén szokás volt, hogy a pásztorok vesszőt adtak ajándékba a gazdáknak azzal a jó kívánsággal kísérve, hogy úgy szaporodjanak a sertések, ahány ága és boga van a vesszőnek. Ezt Szent Márton vesszejének nevezték

– mesélte Kulik Melinda. Cserébe úgynevezett rétespénzt kaptak, azaz frissen sütött rétest. A gazdák a kapott vesszőt a disznóólba tették, hogy megóvják az állatokat a dögvésztől és egyéb járványoktól. Majd tavasszal ezzel az ággal hajtották ki a többi állatot, hogy jól szaporodjanak.

Ekkor vágták le a ludakat is. A néphagyomány úgy tartotta, hogy aki Márton napján nem eszik libát, az egész évben éhezni fog.

A néphagyomány úgy tartotta, hogy aki Márton napján nem eszik libát, az egész évben éhezni fog.
Fotó: Pezzetta Umberto

Úgy tartották, hogy minél többet esznek és isznak ezen a napon, annál erősebbek és egészségesebbek lesznek. Emellett Márton volt az újbor bírája is. Az elfogyasztott lúd csontjából pedig jósoltak is. Ha a csont fehér volt, az fehér karácsonyra utalt

– részletezte a muzeológus.

További időjárásjóslat volt, hogy ha Márton fehér lovon jön, azaz aznap havazik, akkor hosszú lesz a tél, ha pedig barna lovon érkezik, akkor rövid, sáros, enyhe tél várható.

Kalotaszeg környékén vásárokat tartottak Márton-napon, a Muravidéken pedig dologtiltó nap volt. Úgy tartották, hogy ha aznap kiteregetik a ruhát, akkor a jószág elpusztul

– mondta Kulik Melinda.

Leányinget csentek a legények

November 25-én köszönt be Katalin napja, aki vértanú halált halt, amelynek eszköze a kerék volt. Éppen ezért Szegeden a vízi molnárok és a bognárok védőszentje volt. Továbbá piarista feljegyzések nyomán az egyetemek és a diákok védőszentjeként, valamint Szeged patrónusaként is tisztelték. A Katalin-nap a kisfarsang utolsó napja volt, amikor az utolsó bálokat tartották, majd kezdődött az Advent. A legenda szerint Szent Katalin látomásában Jézus eljegyezte őt, ezért a népi hagyományban a házasodni szándékozó lányok és legények védőszentje is volt.

Ezen a napon a lányok Szegeden és környékén meggyágat vágtak, amit bevittek a házba, és vízbe tettek. Ha karácsonyig kizöldült, akkor úgy tartották, hamarosan férjhez megy a lány

– magyarázta Kulik Melinda, aki hozzátette, más vidékeken a leányoknak mezítláb, szótlanul kellett a faágat levágniuk.

– A fiatal legényekről pedig úgy tartották, hogy ha Katalin napján böjtöltek, és sikerült elcsenniük egy leányinget, akkor megálmodták, hogy ki lesz a feleségük – mondta.

Katalin napjához kötődött továbbá a ma is széles körben közismert mondás: „ha Katalin kopog, karácsony locsog”, és fordítva. Azaz, ha Katalinkor fagy, akkor karácsonykor esős, latyakos időjárás várható.

Kalap és gatya került a párna alá

Szent András napja, november 30. szintén bővelkedett a házassági jóslatokban.

Ha a szegedi lányok ezen a napon böjtöltek, és éjszaka megfordították a párnájukat, akkor megálmodták, hogy ki lesz a férjük. Az algyői lányoknak szintén azt tanácsolták, hogy böjtöljenek. Továbbá, hogy az esti fürdés után ne töröljék teljesen szárazra magukat, majd lefekvéskor fordítsák meg háromszor a párnájukat a következő mondóka elmondásának kíséretében: „a párnámat rázom, Szent Andrást várom, mutassa mög a jövendőbeli párom!”

– mesélte a muzeológus.

A felsővárosi lányok a párnaforgatás helyett ólmot öntöttek.

– Ha baltaszerű lett a vízben az ólom, akkor úgy tartották, hogy ács lesz majd a jövendőbeli férj, ha pedig hosszúkás és elnyúlt lett az ólom formája, akkor hajós lesz – részletezte Kulik Melinda.

Kulik Melinda, az alsóvárosi Napsugaras Tájház munkatársa mesélt lapunknak a novemberi, környékbeli néphagyományokról.
Fotó: Török János

Mindemellett, ha András napján a leányok a párnájuk alá férfi kalapot és gatyát tettek, szintén megálmodták, hogy ki lesz a férjük. A szőregi fiataloknak pedig éjszaka ki kellett menniük a gémeskúthoz, ők a kút vizében láthaták meg, hogy ki szereti őket.

Ezen a napon disznóvágásokat is tartottak, amelyek végén a fatalok elmentek kántálni vagy maskarába öltözve furfangos feladatokat adtak a háziaknak kóstolóért cserébe.