Legyen minden szerda Valentin-nap

Egyik Bálint nevű barátomat egy kajla, a közösségi oldalakon szétfolyó poénnal köszöntötte a testvére a névnapján, miszerint: „neked ez Valentin-nap, nekünk, házasoknak szerda”.

Miután kivigyorogtam magam, a keserédes mosolyát érteni véltem. Ez kicsit olyan, mint az általános iskolában unásig tanult Mátyás-népmese, miszerint hozott is ajándékot, meg nem is. Eszembe jutottál, de amúgy teszek magasról a névnapodra.

A Bálint névnapot lassan hazánkban is teljesen bekebelező szerelmesek napjának létjogosultságát nem szeretném sem vitatni, sem érvelni mellette. Azt is megértem, ha valaki szeret egy kis ünnepet csempészni a szürke hétköznapokba, és azt is, aki ódzkodik az amerikai kultúrinváziótól, pláne ha egyedülálló.

Viszont a poénban a házasságok halálát leggyakrabban okozó attitűd is felsejlik. Nekünk már a szerelmesek napja is egy szerda. Amikor ha szerencsénk van és nem kell dolgozni, szakadt pizsamában, fogmosás nélkül faljuk egész nap a neten rendelt hamburgert. Vagy rohanunk munkába, ami után este fáradtan bezuhanunk a tévé elé. Aztán csodálkozunk, ha életünk szerelme egy másik nőre, férfire – kinek mi – veti vigyázó tekintetét.

Bár nem voltam még sok éven át házas, de hiszek azoknak, akik igen. Az ő titkuk éppen az, hogy számukra minden szerda egy kicsit Valentin-nap. Minden nap megtalálják azt az apró gesztust, amellyel kedveskedhetnek a másiknak, kifejezhetik a figyelmüket, szeretetüket. Akár egy „milyen volt a napod” kérdéssel, akár egy kedvenc csokival, csinos ruhadarabbal. És nem csak szerdán. Nem csak Valentin-napon.