Ákos ad koncertet a Dóm téren

– Milyen élmények vezették a megtéréshez? 

– A testvérem szentségi há­­zasságkötésének alkalmával ismertem meg Farkas Attila atyát, akit később a lelki vezetőmnek mondhattam két évtizeden át, egészen a nemrégiben bekövetkezett haláláig. A múlt idő talán nem is jogos, hiszen most is vezet. Az ő szentmiséin, bibliaóráin többször is volt ilyen élményem, amiért nem lehetek eléggé hálás. 

– Mit jelent az ön számára hívőnek lenni? 

– Sajnos nem vagyok mintakeresztény, nem is szeretném, ha így tekintenének rám. Gyarló ember vagyok, mint bárki más, bűnökkel, hibákkal. Hívőnek lenni számomra azt jelenti, hogy ennek tudatában van az ember, és a jóra törekszik. 

– Dalaiban időről időre megjelenik a szakralitás. Miért érzi szükségét e téma érintésének művészetében? 

– Évszázadokon át szinte csak erről beszélt a művészet, most meg már néha magyarázkodni kell emiatt. Csak arról írhatok, ami foglalkoztat, és ez a téma nagyon érdekel. Úgy látom, a közönséget sem hagyja hidegen. 

– Ön szerint miért fontos, hogy az egyház kifejtse álláspontját a hitkérdések mellett társadalmi témákban is? 

– Az egyházakat és a hit kérdéseit az emberarcúnak mondott szocializmus próbálta a magánszférára korlátozni, mert így akart leszámolni velük. Ha a tanítást jól értelmezem, az egyháznak kötelessége, hogy társadalmi kérdésekben is megnyilvánuljon. Szelíden, de határozottan, a saját értékrendje és elemi érdekei mentén. Aki ebben korlátokat próbálna felállítani, azt valószínűleg nem a jóindulat vezérli. 

– Miért vállalta, hogy bekapcsolódik a Katolikus Társadalmi Napok programjába egy koncerttel? 

– Megtisztelő meghívás nyo­­mán érkezünk Szegedre, ahol már volt módom hasonló rendezvény keretében koncertezni. Örülök, hogy itt játszhatunk, és jó ügyet szolgálhatunk. Formai szempontból nem különbözik ez az előadás a turné többi állomásától. Idén is rengeteget utaztunk a telt házas, januári Aréna óta, túl vagyunk a százezres nézőszámon, mindenhol elképesztő hangulat, őszinte lelkesedés fogadta a produkciónkat. Re­mélem, ez Szegeden sem lesz másként. 

– Milyen dalokkal készül a szegedi koncertre? 

– Az idei repertoár a legrégebbi daloktól a legújabbakig próbálja átfogni az elmúlt 34 esztendőt. A nagy slágerek mellett sok ritkaságot is játszunk. Néhány dal erejéig vendégünk lesz a színpadon Menczel Gábor, aki az egykori Bonanza Banzai zenekarban volt zenésztársam. A szakrális irányt ezen az estén olyan szerzemények képviselik, mint A katona imája, az Ikon vagy az Igazán, a rockosabb hangvételt a Majom a ketrecben vagy a Monumentum, a lágyabb vo­­nalat az Érintő és a Felemel. Többet nem árulok el. 

– Van-e kedvelt bibliai idézete, amelyet napjainkban felettébb aktuálisnak érez? 

– „Ne féljetek!” Elképesztő időket élünk, rengeteg bizonytalansággal, egyre vadabb tempóval, csak úgy zúdulnak ránk a „világjobbító” ötletek, amelyekből valahogy mindig egyre rosszabb helyzet származik. A hitünk is próbának van kitéve. A néha reménytelennek tűnő helyzetekben meg kell próbálnunk reménnyé válni egymás számára. Mindezek miatt talán ez most a legfontosabb tanács, ami egyben parancs is: „ne féljetek!”.