Befutott, egykori hallgatók meséltek főiskolai éveikről

Szeged. Különleges vendégek idézték fel szegedi, főiskolai emlékeiket és olvastak fel részleteket műveikből az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar szemeszternyitó kerekasztal-beszélgetésén. A kar egykori hallgatóival, Medgyesi Gabriella rendezővel, Gyimesi Ágnes Ágens költő-színésszel, Kurdy Fehér János, Podmaniczky Szilárd és Keresztesi József írókkal Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész beszélgetett. 

Medgyesi, Gyimesi, Kurdy Fehér és Podmaniczky a nyolcvanas évek közepén egy baráti társasághoz tartozott. Ahogy Ágens fogalmazott, az akkor még kocsmaként működő Tiszavirágban és a Jate Klub művészeti előadásain kovácsolódtak össze. A baráti körhöz tartoztak Darvasi László és Háy János írók is. 

Az öregdiákok arról meséltek a népes hallgatóságnak, milyen volt a Kádár-korszak utolsó évtizedében művészetet szervezni a főiskolán. Podmaniczky kiemelte, nem pusztán írtak, hanem cselekedni akartak. Aktív szerepet vállaltak kulturális rendezvények, koncertek szervezésében, sőt Narancsszív-szonett címmel underground periodikát indítottak. Elmondták, a rendszerváltás előtti éra ellenére a tanárok teret adtak a kreatív kezdeményezéseiknek. 

– Máshogy szerettünk volna megszólalni, mint az akkori irodalom – mondta. 

Medgyesi Gabriella azonban hangsúlyozta, kis csoportban lehetett vadulni, tömegével nem. Az 1983-as március 15-i, főiskolai ünnepséget idézte fel, amelynek végén a hallgatók egy hatalmas nemzetiszín zászlóval vonultak a Dugonics térre. Komoly retorzió lett a vége, a nyár során több hallgató családját megfigyelték. 

A közönség sorait zömmel aktív hallgatók töltötték meg, akiknek az öregdiákok kivétel nélkül azt hangsúlyozták, hogy életre szóló szellemi muníciót kaptak Szegedtől.