Fizel Natasa a JGYPK krónikása

Régi bizonyítványok, indexek, tanrendek, cselédkönyv, sőt sztahanovista igazolvány is előkerült, amikor Fizel Natasa bepillantást engedett lapunknak varázsdobozába, amely elmaradhatatlan kelléke minden tanév elején óráinak. Szenvedélye ugyanis a neveléstörténettel kapcsolatos, régi dokumentumok gyűjtése. Ám míg a múzeumokban rendszerint tárlók csillanó üveglapjain át tekinthetők meg ezek a dokumentumok, az SZTE JGYPK Alkalmazott Pedagógiai Intézete vezetőjének neveléstörténet óráin kézről kézre járnak a hallgatók között. 

– Mindig is szerettem a régiségeket. Mikor PhD-re készültem, a levéltárban született meg bennem a régi dokumentumok gyűjtésének ötlete. A mostani fiatalok már nehezen tudják elképzelni, hogyan működött régen az iskola. Arra gondoltam, hogy ha kezükbe vehetik a dokumentumokat, talán közelebb hozza hozzájuk azt a világot. Például diákigazolványt azért vettem, mert az nekik is van, így ismerős számukra – mondta Fizel Natasa, majd Szent Ágoston szavait idézte. 

– „Azt tudod lángra lobbantani másban, ami benned ég”. Ha csak egy-két hallgatóban mozdul meg valami azáltal, hogy a saját szenvedélyemből ízelítőt adok nekik, már megéri – közölte. 

A dokumentumokat zömmel online aukciókon és régiségvásárokon vásárolja. – Néha már úgy érzem, mintha a dokumentumok találnának meg engem, nem fordítva. Előfordul, hogy egy embernek az összes iskolai dokumentumára rábukkanok. Például Weisel Antalnak az indexére, abszolutóriumára és diplomájára. Ezek a legrégebbiek, a diplomáját 1879-ben még pergamenre írták – mondta. 

A cselédkönyv 1924-ből származik, a sztahanovista igazolvány az ötvenes évekből, de lapul a kofferben tanrend az 1920-as évekből, továbbá százéves bizonyítvány is, amelyben a szorgalom értékelése még nem a mai példás és hanyag, hanem az ernyedetlen és a semmi minősítések között zajlott. Gyűjteménye egyik legkülönlegesebb darabja egy indexpár, amelyből mindössze 1937 darab van összesen. Egykor ugyanis a tanárképzős hallgatók sárga index-szel hallgathatták az egyetemi kurzusokat. 

– Számomra a legértékesebb Paál Erzsi főiskolai és sárga, egyetemi áthallgatásos indexpárja, amelyet egyik kollégámtól kaptam ajándékba. A magyar polgári iskolai tanárképzés történetéről írtam egy könyvet, amelynek adatbázisa 1928 és 1947 között a főiskola összes hallgatóját tartalmazza. Egyikük volt Paál Erzsi – mesélte az intézetvezető, akit a JGYPK berkeiben a kar krónikásaként emlegetnek. A kartörténeti kiállítás anyagának egy része is varázsdobozából származik. 

Jelenleg a főiskola 1947 és 1956 közötti időszaka történetének feldolgozását végzi. Kéttucatnyi vaskos kötet adatait dolgozza fel, amelyekben a kar minden egyes hajdani hallgatójáról találhatók feljegyzések. 

– Mivel ez az ötvenes évek, bonyolítja a munkát, hogy még az édesapa párttagságát, a családi telek méretét, a külföldi rokonokat is feltüntették. Egy hallgatóról 12-14 oldalnyi anyag készült. Számomra izgalmas nyomozás, ahogy az egyes diákok életútján keresztül eljutok a kar nagy történetéig. Vagy sapkát kötök vagy adatot rögzítek, engem ez kapcsol ki – mondta mosolyogva Fizel Natasa.