Kik jártak előttünk Vásárhely földjén?

Mit adott Hódmezővásárhely a magyar régészetnek? – Banner János, a magyar őskortörténet-kutatás kimagasló alakjának írása szolgál mottóul annak a kiállításnak, amely a szegedi egyetem, az egykori régészeti intézet és a vásárhelyi múzeum mintegy évszázados közös múltját, régészeti eredményeit és ma is élő kapcsolatát mutatja be szerdától a Tornyai János Múzeumban.

–  A vásárhelyi kultúrközönség mindig is arról volt híres, hogy büszke települése múltjára. A most megnyílt régészeti tárlat izgalmas látnivalót kínál azoknak, akik szeretnének többet megtudni arról, kik éltek előttük a vásárhelyi földön – hangsúlyozta lapunknak Révész László régész-muzeológus, az SZTE BTK Régészeti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. Körülbelül tízezer évet utazhatunk vissza az időben a bemutatott tárgyi emlékek segítségével, egészen a csiszolt kőkortól a késő középkorig. A kiállítást szinte keretbe foglalja egy, a neolitikumból származó pecsételő, illetve a késő középkori Szűz Máriát ábrázoló bronz pecsétnyomó. Révész László hangsúlyozta: a tárlattal egyúttal azt is ünnepeljük, hogy hamarosan száz éve lesz annak, hogy megalakult Szegeden a régészeti intézet, amely a trianoni békediktátum következményeként települt át Kolozsvárról a Tisza-parti városba, ahol a pedagógusok és a diákok is új életet kezdtek. De nemsokára centenáriumát ünnepeljük annak a példátlan, a régészeti intézet és Hódmezővásárhely közötti együttműködésének is, amellyel 34 ezer régészeti anyaggal gazdagodott a vásárhelyi múzeum.

– Olyan ritka gyümölcsöző összefogás volt ez, amely – bátran mondhatjuk –, Vásárhely nevét felhelyezte arra a tablóra, amelyet a világon mindenütt ismernek a neolitikummal foglalkozó régészek. Olyan világszenzációk kerültek elő az ásatásokon, mint a kökénydombi oltár, illetve egyéb kultikus tárgyak, nőalakokat formázó edények, szobrok és ikonok. De az első élelemtermelő gazdálkodás számos olyan emléke is előkerült, amely párját ritkítja – fogalmazott Révész László régész-muzeológus.