Az első kereszténydemokrata képviselők egyike volt Bálint Sándor

Szeged hitvalló néprajztudósának életét és munkásságát mutatja be a Szolgálat és hagyomány című kötet, amelyet idén a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával adott ki a Bálint Sándor Szellemi Örökségéért Alapítvány. Szerzője, Miklós Péter eszmetörténész, címzetes egyetemi tanár lapunknak elmondta, a könyv megírásának fontos célja volt az is, hogy az alapítvány kuratóriumi elnökeként bemutassa a civil szervezet tizenöt évének eredményeit.

– Bálint Sándor egyrészt a szegedi nagytáj, vagy, ahogy ő nevezte, a szögedi nemzet legjelentősebb néprajzkutatója volt. Alsóvárosi parasztpolgári családból származott, és egy ideig, a koalíciós években politikai szerepet is vállalt. 1945 novembere és 1948 decembere között parlamenti képviselő is volt a Demokrata Néppárt, a mai Kereszténydemokrata Néppárt jogelődjének színeiben. Politikai okokból mondott le mandátumáról, a Mindszenty József bíboros letartóztatása és az ellene induló koncepciós per hírére – fejtette ki Miklós Péter.

A legszögedibb szögedi életművének leginkább közismert érdemei az etnográfia és a folklór, valamint a szakrális néprajz területén végzett kutatásai és gyűjtései. Jellemét pedig a krisztusi szeretet követő, hirdető és élő, keresztényi példaképként őrzi a helytörténeti emlékezet, boldoggá avatása folyamatban van. Mégis mi motiválhatta politikai pályára a mélyen vallásos, hitvalló néprajztudóst?

– Az 1930-as, 1940-es években markánsan letette voksát a keresztény értékrend közéletben való megjelenítése mellett. Bálint Sándor akkor kissé mellőzött szereplő a tudományban, nem lehetett egyetemi tanár, mélyen rangján alul kezelték. Ebben az időben igyekezett fölhívni a figyelmet a szociális igazságtalanságokra, de nem a baloldali materializmus, hanem a jézusi keresztény szociális érzékenység hirdetőjeként – válaszolta meg a kérdést a Kodolányi János Egyetem tanára.

Bálint Sándor közéleti szerepvállalásának éveiben jóban volt például a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjaival. A kötetben megtekinthető egy csoportkép a közösségről, amelyen a néprajztudós éppen Radnóti Miklós vállát fogja át.

– Ez talán mutatja azt, hogy az akkori társadalommal elégedetlen, fiatal csoportokkal milyen bensőséges kapcsolata volt. Ennek ellenére megmaradt vallásos és hithű katolikusnak. Amikor véget ért a Horthy-rendszer, a szélsőjobbra tolódás, a háborús vereség, a szociális igazságtalanságok sodorták őt a politikai szerepvállalás felé, így lett az első kereszténydemokrata képviselők egyike a parlamentben – mondta el a szerző.

A kötet második felében a Bálint Sándor Szellemi Örökségéért Alapítvány elmúlt tizenöt évének eredményeit tárta az olvasók elé Miklós Péter.

– Egyrészt olyan konferenciákat, partnertalálkozókat, műhelybeszélgetéseket szervezünk, amelyek bemutatják Bálint Sándor munkásságát és az általa vizsgált területet is, amely a történelmi Bánságot, a szerbiai Vajdaságot, a romániai Arad és Temes megyét, valamint Csongrád-Csanád és Békés vármegyét foglalja magába. Ez a szögedi nemzet, a szögedi kirajzás által érintett terület. Ennek a régiónak a közös kulturális örökségét igyekszünk láthatóvá tenni. Mintegy hatvan kiadványunk jelent meg az elmúlt másfél évtizedben – részletezte Miklós Péter.