Gyermekként mentek el

Mindenszentek napján írom ezeket a sorokat, amik halottak napján jutnak el az olvasókhoz. Addigra már mindenki, akinek fontos volt, hogy személyesen is felkeresse hozzátartozói sírját, az előző napokban már megtette. Mi is ellátogattunk a kislányommal a sírkertbe. Itthon pedig azokra az ismerőseinkre emlékeztünk, akik életükben közel álltak hozzánk.

Eszembe jutottak azok a gyermekek, fiatal felnőttek is, akiknek szülei, vagy éppen ők maguk beszéltek nekem a betegségükről, a gyilkos kórral való csatáikról, hogy megírjam a személyes történetüket, hogy ebből mások is erőt meríthessenek, volt, hogy olvasóink segítségét is kértük a sok esetben drága külföldi kezelésekhez. Többen közülük végül alulmaradtak a gyógyíthatatlan betegségükkel szemben.

Minden haláleset megrázó, de amikor gyerekek, fiatalok mennek el, akkor még azoknak a szíve is összeszorul, akik csak a gyászjelentést és az életkort olvassák el.

Most eszembe jutott a 10 éves Zsolti, akit agydaganat győzött le, Gábor, akit 13 évesen cisztás fibrózis miatt vesztett el a családja. Péter már fiatal felnőtt volt, 30 éves, neki tüdőbetegség vette el az életét. Ricsike, aki 2 éves korában magatehetetlenné vált, 9 éves volt, amikor elment, a tüdeje, a mája és a veséje is felmondta a szolgálatot. Berci is csak 16 éves volt, amikor meghalt, neki rosszindulatú daganat támadta meg a szervezetét. Néhány napja pedig az éppen felnőtté vált Gábort is elvesztette a családja. Az ő betegsége izomrostsorvadás volt.

Egy dologban nagyon hasonlítottak egymásra, mindegyikük alázattal, türelemmel viselte a kezelésekkel járó megpróbáltatásokat és emberfeletti akarattal küzdöttek az életért. Sajnos, a betegségük győzött… Emléküket a szívemben őrzöm!