2024.01.21. 14:00
Bocsi Petra számára ideális alkotóhely a Szegedi Kortárs Balett
Már középiskolás korában Szegeden képzelte el jövőjét Bocsi Petra, aki immár több mint nyolc éve erősíti a Szegedi Kortárs Balett társulatát. A Dömötör- és Imre Zoltán-díjas táncművész a fél világot átívelő turnékról, kulisszatitkokról és azokról a gátlásokról is mesélt lapunknak, amelyek levetkezése elengedhetetlen a hiteles színpadi jelenléthez.
A tavalyi évadban a szegedi közönség Dömötör-díjjal, a társulat pedig Imre Zoltán-díjjal jutalmazta. Fotók: Karnok Csaba
Hároméves kora óta része Bocsi Petra életének a tánc. Édesanyja vitte el még óvodásként szülővárosában, Egerben a Pódium Tánc- és Balettiskolába. Az intézményt több mint harminc éve a Harangozó-díjas Barta Dóra alapította, aki 2001 és 2007 között a Szegedi Kortárs Balett vezető táncosa volt.
Nagyon jó közösségre leltem, és ott ragadtam. Barta Dóra jelenléte és kisugárzása nemcsak a színpadon, de a hétköznapokban is lehengerlő volt. Azok az előadások, amelyeket a Szegedi Kortárs Balettől Egerben lehetett látni, egyértelműen a szakma irányába tereltek. A művészi érdeklődés kezdettől fogva megvolt bennem, a hobbiból gyorsan hivatásvágy lett, így tízévesen már komolyan foglalkoztatott a gondolat, hogy táncművésszé váljak
– idézte fel a kezdeteket.
Tananyagból katarzis lett a Carmina Burana
A középiskolát a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakgimnáziumban végezte el kortárs-, modern táncos szakon. Az iskola utolsó évében már Szegedre próbatáncolt, rögvest szerződést is kapott Juronics Tamástól, a Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetőjétől, és 2015 óta a társulat tagja.
Sok előadást láttam a Szegedi Kortárs Balettől, ennek a társulatnak a szellemisége és művészi kifejezésmódja volt az az irány, amellyel leginkább azonosulni tudtam. Juronics Tamás színházi szemlélete, koreográfusi stílusa, az az őszinte kifejezésmód, amit képvisel, a nyers jelenlét, a markáns karakterformálás nagyon szimpatikus volt kezdettől fogva
– fejtette ki Bocsi Petra.
Fantasztikus csapatba kerültem, nagyon intenzív időszak volt, rengeteget tanultam. A Carmina Burana volt az első produkció, amelybe bekerültem. Persze már ismertem az előadást, hiszen a táncmű elemzését az iskolában is tanították. Azt először eltáncolni igazi katarzis volt számomra
– tette hozzá.
Elmondta azt is, hogy Szegedre kerülése óta egyszer sem fordult meg a fejében, hogy elszerződjön.
Azt hiszem, nem tudok olyan alkotóműhelyet mondani, ahol szívesebben dolgoznék. Nincsenek ambícióim külföldi társulatokhoz szerződni. Amíg a táncművészettel aktívan foglalkozom, az úgy gondolom, ennél a társulatnál lesz
– közölte.
Táncművészi tevékenysége mellett közgazdászdiplomát is szerzett Szegeden. Ha elérkezik majd egyszer a váltás ideje, a művészeti menedzsment területén látja a folytatást. Két éve gondozza már a Szegedi Kortárs Balett arculatát a közösségi oldalakon.
Egy külföldi turné korántsem nyaralás
Az elmúlt több mint nyolc év alatt a fél világot bejárta már a társulattal, Európa számos országán túl Kanadában, Mexikóban, az USA-ban, Oroszországban és az Egyesült Arab Emírségekben is felléptek.
Nagyon kiváltságos helyzet szerintem hazai viszonylatban, hogy a szegedi együttes ennyit utazik
– jegyezte meg, majd hozzátette, hogy ezek a turnék ugyanakkor korántsem nyaralások a táncművészek számára.
Például amikor Mexikóba utaztunk 22 napra, 19 napot játszottunk, sőt megesett, hogy dupla előadásunk volt egy-egy nap. Ilyenkor nincs idő a kikapcsolódásra. Napi 5–7 órát utazunk, majd másfél óra múlva már színpadlejáró próbát tartunk. Este fellépés, éjjel visszaérünk a szállodába, és másnap kezdődik elölről
– részletezte.
Nagy ajándéknak minősítette, amikor akad lehetőségük városnézésre. Legutóbb például a finnországi turnén adatott meg ez, amikor négy napon át ugyanabban a városban, Helsinkiben léptek színpadra. Kitért arra is, hogy a kedvencei az északi országok.
Az a szellemiség, a nyugalom, amelyben az emberek északon léteznek, sokkal jobban tetszik, mint például a mediterrán hangulat
– jegyezte meg.
Örömök és traumák is formálják a karaktert
A Szegedi Kortárs Balett gazdag repertoárja, valamint nagy számú hazai és nemzetközi fellépésszáma miatt egyszerre tucatnyi koreográfiát kell évadról évadra a táncművészeknek fejben tartaniuk.
Minden bemutatót megelőz egy nagyon intenzív időszak, amikor belénk ég az adott előadás lépésanyaga. A repertoárdaraboknál kicsit nehezebb a dolgunk, amikor körülbelül másfél nap alatt kell feleleveníteni egy adott esetben hónapok óta nem játszott produkciót
– magyarázta a táncművész.
Kitért arra is, hogy az idő múlásával mennyiben változhat egy-egy darab koreográfiája.
Ez mindig érdekes, hiszen a táncművész személyisége is folyamatosan formálódik, márpedig a színpadon abból táplálkozunk, ami az életben történik velünk. Akár örömöt, akár traumát is bele lehet pakolni egy-egy szerepbe. Izgalmas a különbség, hogy miként alakítja az ember ugyanazt a karaktert mondjuk 22, majd 27 évesen. A csoportos mozgások természetesen nem változnak például a Carmina Burana esetében. Ellenben a Learben mindenki elég önjáró, szóló feladatok vannak, így a koreográfia ívét persze nem sértve, de mégis nagyobb a táncművész szabadsága a karakterformálásban
– részletezte Bocsi Petra, akit a tavalyi évadban a szegedi közönség Dömötör-díjjal, a társulat pedig Imre Zoltán-díjjal jutalmazott.
Fotó: Karnok Csaba
Egyedül a vakító reflektorfényben
A három felvonásos Concerto-est záró táncjátékát, A szentet szólóban táncolja 2022 ősze óta. Egy testéből élő nő feszültségekkel teli vívódását jeleníti meg, amely során a test buja kiszolgáltatottsága és a tiszta, ártatlan szentség utáni vágyakozás feszül egymásnak.
Fantasztikus feladat számomra. Hiába rövid darab, egyedül vagyok a színpadon, nem lehet egy tizedmásodpercre sem elbújni, mindent lát a közönség. A gátlásaimat teljesen le kell vetkőznöm, hiszen a színpadon szinte meztelen vagyok
– mondta el a szerep kapcsán, majd úgy fogalmazott, azóta élvezi igazán hivatását, amióta le tudta tenni gátlásait.
A hétköznapi ember számára furcsa lehet, hogy mennyire közel van egymáshoz férfi és nő a táncművészetben. A szólókban sincs helye feszélyezettségnek. Mióta kialakult a tánctechnikai magabiztosságom, és képes vagyok teljesen átadni magam egy-egy karakternek, az már egyáltalán nem zavar, ha nagyon kevés ruha van rajtam. Sokkal jobban zavarba hoz, ha olyan jelmezt kell felvennem, amit előnytelennek érzek
– árulta el mosolyogva a táncművész. Hozzátette, a színpadon kívül azonban visszafogottabb darabok alkotják ruhatárát.
Az a kitettség, extremitás, amelyre hajlandó vagyok a színházban, hétköznap egyáltalán nem jellemző rám. Nem vagyok magamutogató, sem afféle társaság közepe
– mondta.
A táncjáték egyik jelenetében Szűz Máriát mintázó agyagszobrokat tör össze. Ezzel kapcsolatban egy kulisszatitkot is megosztott lapunkkal.
A Müpában táncoltam a darabot, amikor egy agyagszilánk megvágta a kezem, és elkezdett ömleni belőle a vér. Az egész ágy, a testem, a ruhám tiszta vér volt. Ilyen sérülések persze megesnek. Egymást is szoktuk véletlenül könyékkel itt-ott megütni, de az összefejelések sem ritkák
– mesélte mosolyogva.
A kulisszák mögötti titkok
A szívének aktuálisan legkedvesebb produkció a Lear, amelyben a király legidősebb lányát, Gonerilt táncolja.
Maga a karakter nagyon komfortzónán kívüli, mégis nagyon komfortos játszani. Amikor hatalmat kap Goneril, szélsőségessé válik a személyisége. A hűtlenség, a testvérgyilkosság és az őrület is megtörténik velem a színpadon, amelyek előadói feladatként igazán izgalmasak számomra. Konkrét rendezői utasításokat kaptunk, de a lépésanyagot magunk találhattuk ki. Ilyen utasítás volt például az egyik jelenethez: „Goneril kádba fojtja Regant, közben csókolja Edmundot”. Már első olvasatra jó kihívásnak tűnt
– mondta el Bocsi Petra lelkesen, aki Gonerilként a táncdráma végén tőrdöféssel vet véget az életének.
Volt, hogy a késsel is megvágtam magam
– közölte nevetve.
De az is előfordult már, hogy olyan pozícióban sikerült meghalnom, amelyben annyira elzsibbadt a lábam, hogy nem voltam biztos benne, hogy a darab utolsó jelenetében majd újra rá tudok állni. Persze azért is mindig izgulok, hogy nehogy vélelenül a felsőmet vágjam le magamról
– sorolta mosolyogva a kulisszatitkokat.
Január végén a Lánglelkű táncjátékban is láthatja a szegedi közönség.
A Lánglelkűben a legérdekesebb számomra a fiatal alkotói energiák találkozása. Az, hogy öt zeneszerző kimondottan a társulatunk számára írt egy-egy nagyzenekari művet, amelyek mindegyike zseniális, önmagában is fantasztikus. Az pedig, hogy öt különböző koreográfussal dolgozhattunk egy produkcióban, nagyon izgalmas táncművészként. Élőzenével játszani pedig mindig különleges, a Szegedi Szimfonikus Zenekarnak hatalmas energiája van
– zárta a beszélgetést.
Szegedi hírek
- Bakay utcai lakó: barbárság, ami itt zajlik
- Csökkenhetnek az üzemanyagárak a kamara elnöke szerint – Fotók
- A szúnyogok miatt írt levelet Botka Lászlónak Joób Márton
- Nyolcvan Munkácsy-képből nyílik kiállítás a Móra Ferenc Múzeumban - Galéria
- Negyvenöt éve járják Szegedet trolibuszok
