2024.01.10. 08:20
Omnibusz is járt a két város között
Éppen 120 éve, 1904. január 10-én indult meg a Szentes-Csongrád közötti omnibusz-járat, mint egy leleményes, nagy ambíciókkal érkező főváros vendéglős vállalkozó egyik ötlete. Goda István volt a Magyar Királyi Szálló és a Petőfi Szálló első bérlője is.
Goda István Fotó: Goda István archívuma
A szomszédvárnak is nevezett két város kapcsolódásában évszázadokon át a bődi rév fontos folyami átkelőhely volt. Mivel még a vasútvonal nem épült ki – csak 1887-től közlekedett az első vonat Kiskunfélegyházáról –, az 1883-84-es esztendők történelmi jelentőségű vívmánya volt a Csongrádot Szentessel összekötő téglaút, az úgynevezett Széchenyi kongó, amely a Kurcán átívelő, 1884 júniusában átadott állandó kőhídig tartott.
Húsz évvel később, 1904. január 10-án állt az utazóközönség szolgálatába az omnibusz. Két évvel előzte meg az Orosháza-Szentes-Csongrádi Helyiérdekű Vasútat. A ló vontatta tömegközlekedési eszköz voltaképpen a busz és a troli elődje volt.
Az omnibusz-járat a Szentesen és Csongrádon komoly vendéglátós ambíciókat dédelgető Goda István ötlete nyomán indult be, aki még 1894 körül a csongrádi Magyar Királyi Szálló első bérlője lett. Nem ez volt az eredeti terve, ugyanis Csongrádnál kicsivel korábban, már 1893-ban megpályázta a Petőfi szálló üzemeltetését Szentesen. Csak 1898-ban kapta meg bérleti jogot, nem szavaztak rögtön bizalmat a betelepült embereknek. Nem ismerték őket, nem ismerték az anyagi hátterüket sem – tudtuk meg ükunokájától, aki ükapja nevét viseli.
Az ükunoka úgy véli, Goda István pontosan tudta, hogyan fordítsa a város javára az akkori lehetőségeket. Szentes abban az időben tranzit zónában volt, hatalmas volt az átmenő forgalma, ezáltal a több környékbeli szállóval, vendéglővel kellett versenyt tartania. A Pesten töltött 10 év szakmai tapasztalatából merítve megnyerte az ott élő emberek tetszését, az átutazó emberek pedig mindig szívesen választották Szentest az utazásuk alkalmával.
A Petőfi Szálló bérlőjeként ügyelt arra, hogy a szállás, étkeztetés, kávézás mellé olyan programokat is kínáljon, amik abban az időben különlegesnek számítottak, így például 1905-ben nagyszabású álarcosbálra szólt a meghívója. A Széchenyi-ligetben több olyan szórakozási lehetőséget tett elérhetővé, amivel abban az időben csak Pesten, és Bécsben találkozhatott az ember: gyerekeknek céllövöldét, felnőtteknek nyári mulatóhelyiségeket változatos zenekarokkal.
