Tíz éve öt nő kezdte a szövést, ma már csak egy csinálja Csanádalbertin

2024.04.23. 10:00

Még mindig népszerű a rongyszőnyeg

Utolsó mohikánként szövi a rongyszőnyeget Csanádalbertin Csáki Lászlóné a helyi önkormányzat műhelyében – Makó-Bogárzón, a Szent György napi vásárban találkoztunk vele, de portékáit a vármegyében nagyon sok kézműves rendezvényre elviszi. Tapasztalatai szerint ezek továbbra is keresettek, népszerűek, ráadásul valamennyi újrahasznosított textíliából készül.

Szabó Imre

Csáki Lászlóné pompás rongyszőnyegeivel Makó-Bogárzón, a Szent György napi vásárban. Fotó: Szabó Imre

– Nehéz volt beletanulni, de most már nagyon szeretem csinálni – mondta a rongyszőnyegszövésről a Csanádalbertin élő Csáki Lászlóné. Vele és portékáival legutóbb a Szent György napi vásáron, Makó-Bogárzón, a Paduai Szent Antal templom szomszédságában találkoztunk. Amint láttuk, asztalánál gyakran álltak meg érdeklődők. Ez nem csoda: egy rongyszőnyeg bármilyen otthont hangulatossá tud tenni, az ára pedig annak ellenére is lényegesen szerényebb a bolti szőnyegeknél, hogy kézzel készül.

Mint megtudtuk tőle, pompás, színes szőnyegeket a falu közmunkaprogramjában szövi másfél éve. A fogásokat akkori kolléganőitől leste el. Akkor még többen voltak – mostanra egyedül maradt a műhelyben.

– Régi, rossz anyagokat hasznosítok újra, természetesen feldarabolva – mesélt arról, miként dolgozik. Hozzátette, persze nem mindegy, milyen az alapanyagból származó szál, illetve hogy azt miként kötik, a szőnyeg minősége ugyanis ezen múlik majd.

A szőnyegek mindegyike 70 centi széles, mert a szövőszék is ugyanekkora. A hosszúsága változó: a legrövidebb fél méteres, de 3-4 méteres is akad köztük, sőt készített már 5 métereset is. A legnagyobbak 3 napi munkát igényelnek, a kisebbek megvannak néhány óra alatt megvannak. Az elkészült darabok helyben is kaphatók, de ugyancsak igyekszik eljutni velük a lehető legtöbb olyan környékbeli vásárra, ahol szívesen fogadják a kézműves termékeket.

Hogy a szövés iránt lesz-e a faluban megint nagyobb érdeklődés, és benépesül-e újra a műhely, nem tudni. Ami a családot illeti, a nagyobbik fiát érdekli ez a munka, az iskolában csinálta is, de nem biztos, hogy végül e mellett köt majd ki.

A faluban tíz éves múltja van 

Csanádalbertin egy évtizede indult a rongyszőnyegszövés. Mint beszámoltunk róla, a könyvtár és teleház épületének egyik helyiségében kapott helyet a szövőműhely. A falu közmunkapályázat révén szerzett be egy új szövőgépet. A munka egy 5 fős csapattal indult, a hölgyek többek között pamutot, szőrös lakástextilt, gyapjút és zseníliát használtak alapanyagként. Munkáik iránt már a kezdetekkor nagy volt a kereslet. Akkoriban egyébként azt nyilatkozták a Délmagyarországnak, hogy nem szeretik a rongyszőnyeg kifejezést, mert mint mondták, ezt túlhaladta az idő. Ami tény: ma is sok helyen lehet kapni, még külföldi online áruházak is forgalmazzák, de még mindig így nevezik mindenütt.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában