Hárman még az élvonalban játszanak

Kirsner Erika játszott az olimpián. Fotó: MTI„Az első négy közé kerülésünk sikernek számítana. Úgy érzem, ettől a csapattól jogos elvárás ez, mind a szurkolók, mind a vezetők részéről" – nyilatkozta Csorba László, az Alföldi Porcelán női kézilabdacsapatának edzője az 1992/93-as pontvadászat előtt. Lehet, hogy valóra vált volna, de... Az anyagiak hiánya közbeszólt, az együttes október közepén játszotta utolsó meccsét. Mi lett az akkori (a következő keret kezdte a bajnokságot: Bányainé, Pataki, Prok, Bartucz, Zemjanova, Czeglédi, Lázár, Csordás, Sipterné, Fekete, Kirsner, Zankova) játékosokkal?

Vásárhelytől Makóig

Bartucz Mónika Vásárhely után Győrben, Szegeden, Kiskunhalason, majd Miskolcon játszott. Jelenleg – ezt biztos sokan tudják – a Németh Toll Makóban szerepel.

– Az alapozást végigcsináltuk, becsülettel dolgoztunk, majd októberben bejelentették a vezetők: vége, keressünk magunknak új csapatot. Villámcsapásként ért a hír, és azt követően hatalmas káosz keletkezett. Mindenki igyekezett helyet találni magának, több-kevesebb sikerrel.
Nézzünk egy-két távirati stílusú információt. A kapus Bányai Károlyné Szegeden él, már nem kézilabdázik; a másik hálóőr, Pataki Andrea visszatért Miskolcra, ahonnan érkezett. Prok Beatrix – ő is a borsodi megyeszékhelyről érkezett –, még egyszer szerepelt kék-sárga színekben, 2002-ben tért vissza Vásárhelyre, majd távozását követően a Bécsújhelyben lőtte a gólokat. A bolgár Szvetlana Zemjanova Szegeden, az Egységes SK-ban folytatta, utána információink szerint hazatért. Honfitársa, Rumjana Zankova, a visszaemlékezők szerint, pályára sem lépett. De akadtak fontosabb „fogaskerekek" is a gépezetben.

Az Európa-bajnok

– Hú az nagyon régen volt már... – mondta Fekete Gabriella –, alig emlékszem már az eseményekre. Éppen akkor operálták porccal a térdem, vagyis a „haláltusánál" nem voltam ott. A Porcelán megszűnése után hazamentem Szentesre, majd Kecskemét, Szentes, újra Kecskemét, Orosháza, egy évig a Feröer-szigetek következett, most a Németh Toll Makóban játszom. Remélem, sikerül bentmaradnunk az első osztályban.
– Régen volt, de sohasem felejtem el. És inkább a szépre emlékszem... – mondta az Európa-bajnok Kirsner Erika, akinek Vásárhely után Szeged, Kiskunhalas, Debrecen, majd a Ferencváros volt az állomás. – Jó volt a közösség, szívesen jártam az edzésekre, ott sajátítottam el a sportág alapjait és lettem NB I-es játékos. Fekete Gabit csodáltam, mert mindennap biciklivel járt át Szentesről a tréningekre, Czeglédi Csillával gyakran összefutok, amikor otthon tartózkodom Vásárhelyen.

Az utolsó mérkőzés

Az utolsó bajnoki találkozóját 1992 október közepén játszotta a december 31-ével megszűntetett Alföldi Porcelán. Jegyzőkönyv: Alföldi Porcelán–Győri Sportközpont SE 14–22 (7–13). Porcelán: Bányainé – Bartucz 2, Czeglédi 3, Sipterné 1, Csordás 2, Zemjanova 2 (2), Lázár 4 (1). Csere: Pataki (kapus), Kirsner, Kulcsár. Edző: Csorba László.
A helyi lap, a Vásárhely és Vidéke október 19-ei száma arról tudósított: „A mérkőzés szinte síri csendben fejeződött be." Nem csoda, egy nagy múltú egyesület hattyúdalát láthatta a közönség. Viszont a kézlabdabarátok már barátkozhattak egy új névvel, 1990-ben alakult meg a Narancs Klub, mely 1992 augusztusától a Narancs Egyesület nevet viselte. Ebből nőtt ki – leegyszerűsítve az azóta történteket – a jelenlegi NB I-es gárda, a HNKC SE.

Folytassuk a „megszólítottal", Czeglédivel: Vásárhelyen él, két gyermek édesanyja, korábban edzősködött a HNKC-nél, jelenleg azonban nincs kapcsolata a kézilabdával. Lázár Erika a Hamburger bár tulajdonosának a felesége, két gyermeket nevel és bár a megszűnés után még játszott, jelenleg nem kötődik a sportághoz. Csordás Anikó Szekszárdon NB I-ben kézilabdázott, ott súlyosan megsérült, majd levezetésként Orosháza lett a végállomás, hat éve nincs kapcsolata a kézilabdával. Vásárhelyen él, egy gyermeket nevel, és aki betér édesanyja méteráru boltjába, találkozhat vele. Az ifjúságiaktól „feljátszott" még Csáki Éva, Zsákai Zsuzsanna és Beslin Anikó is, előbbi kettő még aktív.

– Szomorú, keserűséggel teli időszak volt – mondta Sipterné Ottlik Julianna, aki, ez nem túlzás, valóságos legenda a városban, és mai is Hódmezővásárhelyen él férjével –, 1991-ben egy balesetben elveszítettem a kisfiamat, jómagam is súlyosan megsérültem, az is kétséges volt, folytathatom-e a pályafutásomat. Minden szempontból mélyponton voltam. A megszűnés után elkerültem Zalaegerszegre, majd a Narancs Egyesület és a B & B Autóker következett, jelenleg is játszom a HKE „öreglányok" együttesében a megyei bajnokságban. Ellenfélként, korábban, már összetalálkoztam Bányainéval. Visszatekintve nagyon sokat kaptam ettől a játéktól – ezért nem tudok elszakadni tőle – a Porcelán-csarnokban fantasztikus közönségünk volt.

Az elnök és az edző

Az elnök Borsándi István a megszűnést követően rádiózott, illetve a helyi lapba írt cikkeket, beszámolókat – a mai napig kolléga, a sportnapilap tudósítója –, sokáig ez jelentette számára az egyetlen kapcsot a sporthoz, négy éve azonban a HFC-nél tevékenykedik technikai vezetőként. Az akkori edző, Csorba László a Liszt Ferenc Ének-Zenei Általános Iskolában dolgozik, hobbiként játszik a megyei bajnokságban, valamint bíráskodik az NB I/B-ben:
– Szakmailag és emberileg is megviselt a visszalépés, a megszűnés. Tehetséges, sokra hivatott együttes volt az az Alföldi Porcelán, melyre nyugodtan építhettük volna a jövőt. Pozitívum, hogy a vezetés korrektül járt el, mindenben segített a játékosoknak. Közel tíz év kellett, hogy a sportág magához térjen, visszajusson az élvonalba. Remélem, ilyen mélypont nem lesz még egyszer...