2023.11.19. 14:00
A 85 éves Melkuhn Dezső álmaiban sem gondolta, hogy ilyen sikeres lesz
Évente részesül városi elismerésben a szentesi Melkuhn Dezső, aki 2000-es nyugdíjba vonulása óta hazai és nemzetközi szenior úszóversenyeken nyert aranyérmekkel, országos csúcsok felállításával öregbíti szülővárosának hírnevét. A 85 éves Dezső bácsi októberben Cipruson járt versenyen, onnan hazatérve viszont mélyvénás trombózist állapítottak meg nála az orvosok.
– Mélyvénás trombózist kaptam
– kezdte beszélgetésünket Melkuhn Dezső szenior úszó szentesi otthonában, miután megérkezve hogylétéről érdeklődtünk, mivel bicegve, majd felpolcolt bal lábbal fogadott bennünket.
Az utolsó versenyeken mentünk le a Tisza-parton, és felszúrta a lábamat valami. Évek óta panaszkodtak már az úszók, hogy amikor mennek bele a vízbe, akkor megszúrja valami a lábukat, mielőtt három kilométert úszunk. Most engem kapott el ez a valami. Dacára annak, hogy tudták a szervezők, van ott valami, két homokzsákot dobtak be, amin araszolva mentek be a versenyzők. Az első tíz után viszont már olyan iszapos lett a környék, nem lehetett látni, hol vannak a homokzsákok. Tapogattunk a lábunkkal, az enyém viszont lecsúszott a homokzsákról, és éreztem, valami megszúrja
– mesélte.
Nem foglalkozott vele
Dezső bácsi nem tudta, mi és mennyire sértette meg a lábát, de mivel óriási fájdalmat nem okozott neki, nem foglalkozott vele. Miután leúszta a három kilométeres távot a Tiszában, két-három nap múlva már egészen szépen gyógyult a seb elmondása szerint. Néhány hét múlva azonban még mindig nem gyógyult meg teljesen, sőt, gennyezett is, majd az orbáncos elváltozás jeleit vette észre magán. Ez viszont szerencsére gyorsan meggyógyult.
Mindezek után október derekán a ciprusi Limasszolba utazott el a Szentesi Delfin ESC-vel, hogy egy rangos nemzetközi szenior úszóversenyen vegyen részt. Két nap versenyzést követően hét nap nyaralás, kirándulás várt volna rá, de a lábfeje folyamatosan fájt, és nem bírta behajlítani. Emiatt a szálláshely medencéjében való úszkálásra és pihenésre korlátozódott a kintléte, mialatt a többiek felfedezték a környéket. Egyszer a tengerig megpróbált elsétálni, a sziklás út viszont nem könnyítette meg a helyzetét. Úszott fél órát a tengerben, majd miután vasárnap hazaért Szentesre, hétfőn reggel a sürgősségin kezdett, ahol megállapították nála a mélyvénás trombózist.
Elképesztően megijedtem, az is megfordult a fejemben, hogy véget ér az életem, vagy amputálni kell a lábam. Úszóversenyekre már nem hiszem, hogy elmegyek, mert egyre inkább kiöregszem a korosztályomból, rivalizálni pedig nem szeretnék a fiatalabbakkal
– jegyezte meg.
A szentesiek harminchárom éremmel tértek haza Ciprusról. A második legeredményesebb úszójuk a mélyvénás trombózis ellenére Melkuhn Dezső volt öt aranyéremmel, az első Pólyáné Téli Éva volt hattal.
Javul
– Szerencsére most már napról napra egyre kevesebb a panaszom, itthon lábadozom. Azért még gyakran görcsöl a lábam, de legalább már éjjel képes vagyok aludni
– nyugtatott meg mindenkit Dezső bácsi.
Általános iskolás kora óta nagyjából húsz sportágat próbált ki. Minden a sakkal kezdődött, majd középiskolás koráig atletizált, de sok-sok esztendőn át röplabdázott, valamint egyik főnökétől jó teljesítményéért hála egy teniszütőt kapott, mert imádott teniszezni.
Futball helyett úszás
– Amikor 2000-ben nyugdíjba vonultam, egy kispályás futball alkalmával egy fiatal srác mondta, hozzam a labdát, majd ő elveszi. Lassabb voltam már, ezért sikerült neki. Ekkor döntöttem el, hogy sportágat kell váltanom, és elkezdtem úszni. Nyaranként korábban is úsztam, mert volt víkendházunk a Tiszánál. Mellúszásban voltam a legjobb, a pillét viszont nem tudtam elsajátítani. A delfinmozgás nem ment, a mell-láb viszont igen. Így kerültem bele a Szentesi Delfin ESC-be, eleinte negyedik-ötödik helyet szereztem, utána pedig jöttek az egyre jobb eredmények. 2005-ben kezdtem el a nyílt vízi úszást, előfordult, hogy a Dunán Pakstól négy-öt kilométert úsztam, ez volt a leghosszabb táv, amit megtettem. Ezeken a versenyeken sokkal jobban éreztem magam, mint a rövidtávú, medencés versenyeken. A 30, 50 vagy 100 métert ugyanolyan tempóban úsztam, mint az 1500-at. De ha nyílt vízin nem tudtam indulni, akkor jöttem a medencébe, nem számított, hogy hányadik leszek – avatott be a részletekbe, elárulva azt is, hogy miért tartotta, tartja igazán fontosnak a sportolást.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy én ilyen eredményeket érek el. Csak azért kezdtem el úszni, mert apám és a nagynéném cukros volt, és állandóan mozogni akartam, hogy nálam ez ne alakuljon ki
– folytatta. Nyílt vízi úszóversenyekre leginkább Szerbiába, Magyarkanizsára járt az elmúlt években, mivel itthon kevés ilyen esemény szerepelt a versenynaptárban.
Huszonhárom év alatt nagyjából kétezer-ötszáz érmet és oklevelet gyűjtött be. Nem volt ritka, amikor egy versenyen huszonöt medália is a nyakába került. Ezek közül mindig csak egyet tart meg, a többit évente elajándékozza, hogy a fiatal úszópalántákat inspirálja velük. Ami a civil szakmáját illeti, három középiskolát is elvégzett, majd asztalosként dolgozott sokáig, és 2000-ben a Szentesi Vízműtől ment nyugdíjba.
